1917 november

Ez a hónap keleten a kibontakozó orosz polgárháború miatt fegyverszüneti tárgyalásokkal, nyugaton a 12. Isonzo csatát követően az olaszok üldözésével telt el. Ez utóbbi esemény kiemelkedő fontosságú volt a háború további folytatása érdekében. A győzelem, ha nem is volt végleges, jelentős volt, ami felrázta az apátiába süllyedő Monarchiát. Nem utolsó sorban pedig a hadizsákmány révén időlegesen enyhített az akkor már súlyos ellátási problémák áthidalásában. A megvert 2. olasz hadsereg ugyanis nem csupán hadifoglyokban veszített rendkívül sokat, állománya felét, 300 ezer főt, de hátramaradt jóformán a teljes felszerelése és élelmiszer készlete is.

Az október 24-i áttörést követően a Monarchia csapatai november 1-én ugyanis elérték a Tagliamento folyót és Udine városát, mélyen a korábbi Isonzo-parti frontvonal mögött. A gyors üldözés következtében az olaszoknak idejük sem maradt hátrahagyott anyagaik megsemmisítésére. Az üldözést inkább az lassította, mint azt Jaroslav Hasek népszerű regényében, a Svejkben olvashatjuk, hogy a bajonettel felnyitott boroshordók tartalmának elfogyasztása nagy mértékben lassította az előretörés sebességét. November 2-án a Tagliamento partján körülzárt 3. olasz hadsereg 60 ezer fős maradványa is letette a fegyvert. Az olasz ellenállás angol és francia segítséggel csak decemberre szilárdult meg a Piave partján kiépített védőállásokban.

Az 1917 év végi előretörést nagyon sok ezredjelvény felirata megörökíti, általában „Italien” felirattal. 1918-ban az orosz front felbomlása után a Monarchia haderejének zömét ide vezényelték, bár megszálló csapatok maradtak Ukrajnában, és rendfenntartó egységekre szükség volt a hátország lázongó vidékein is. A bejegyzésben az itáliai offenzíva két jelvényét mutatom be, amelyek eléggé nagy számban kerültek az abban résztvevő csapatokhoz.