Durazzo

A Monarchia területén fekvő nevezetességeket bemutató jelvények fogyásával néhány olyan alkotást is elővettem, amelyeken a meghódított területek objektumai láthatóak. Belgrád és Mitrovica után Albániába jutunk, ha még délebbre haladunk a Monarchia seregeinek nyomában. A szerb összeomlást követően az antant Albánián keresztül menekítette ki a szerb haderő maradékát. A főbb albán kikötők közül csak az északiakat sikerült elfoglalni. A déli országrész és kikötők az ellenség kezén maradtak. Ha a térképen megnézzük, légvonalban igen közel van a két fontos dél-olasz kikötőváros Brindisi és Bari. Nem véletlen ezért, hogy az olaszok mindig is saját érdekszférájukhoz tartozónak tekintették Albániát.

Az elfoglalt területek közé tartozott az északi kikötőváros Durres (Durazzo). Inkább az ország középső harmadában fekszik már. Ma Albánia második legnépesebb városa. Görög telepesek alapították valamikor Krisztus előtt a 7. században. A Római Birodalom hanyatlása után bizánci fennhatóság alá került, de a gótok, később a bolgárok is igyekeztek megszerezni. Később Velencei birtok lett, de az 1500-as évektől török uralom alá került. Népessége iszlamizálódott. A török uralom alatt korábbi jelentőségét elveszítette, fejlődése megrekedt. A török uralom alól az 1912-es balkáni háborúban szabadult fel. 1913-tól az ekkor megalakult Albánia fővárosa lett.

A Nagy Háborúban az hadbalépésük után az olaszok sietve annektálták Albániát. 1916-ban az ország nagyobbik részét a Monarchia foglalta el Durressel egyetemben. A kikötőket a Monarchia flottája vette használatba. Az 1918 őszi összeomlás után a balkáni hadtestet Albánián keresztül sikerült visszavonni a Monarchia területére. Ez volt az utolsó érdemi harcérintkezése a Monarchiának.

Durres és a Durazzo-öböl több Albániában állomásozott csapat jelvényén is megjelenik. Két fő motívum uralkodik ezeken, a középkori városfal tornya és a kikötő látképe. A városfalat eredetileg a bizánciak emelték, majd a velenceiek megerősítették. Ma már csak néhány helyen maradt fenn, három tornya és bástyája áll még. Nem sikerült megtalálnom azt a tornyot, amely a korabeli képeslapokon és a sapkajelvényeken is visszatérően szerepel. Úgy gondolom, hogy az már nem áll. A bejegyzéshez mellékelt fotó a két háború között készült, azon még látható volt a torony.

A bejegyzéshez az Albániában állomásozó csapatok jelvényeit mellékeltem. A 63. és a 47. hadosztály volt a megszálló csapatok gerince. a 63. hadosztály parancsnoksága Albánia északi részén, Alessio (albánul Lezha) városában volt, a 47.-é Tiranában. Ennek a csapattestnek volt az egyik dandára a 211-es számú, amelynek szintén itt látható a jelvénye Durazzo kikötői látképével. A két hadtest feltöltése javarészt népfelkelő csapatokból állt. Ilyen volt a 46. Landsturm zászlóalj is, amelyik az itt közölt harmadik jelvényt készíttette.