Debreceni Református Kollégium
Saját alma materem ismertetése óta kellő idő eltelt, hogy most már bemutathassam egyik fő városi riválisunkat, a Református Gimnáziumot. Számomra a rivalizálás elsősorban az iskolai sportversenyeken jelentkezett. Sajnos, be kell vallanom, hogy nem termett sok babér kosárlabda csapatunknak, ha a Refivel játszott. Néhány évvel korábban, mielőtt a gimnáziumba beiratkoztam, volt egy jobb időszaka a kosárcsapatnak, amikor sikerült a városi versenyt megnyerni. Az akkori edző Ökrös István volt. Őt sajnos éppen akkor, amikor velem a csodát megismételhette volna, elhívták edzőnek a Debreceni Dózsa férfi kézilabda csapatához. Meg is nyerte a csapat a magyar bajnokságot 1975-ben. Olyan egyéniségek miatt hagyta ott iskolánkat, mint Varga István, világválogatott csoda-átlövő. Így a váltását megértem, megbocsátom, bár továbbra is nagyon sajnálom.
De itt inkább a Refiről kellene írnom. A dolgom minden esetre nagyon könnyű, hiszen bárki, aki Debrecenbe látogat okvetlenül megnézi a Kollégium Nagytemplom mögötti szép klasszicista épületét is. Kiváló iskola- és várostörténeti gyűjtemény is látható benne. Látogatható az oratórium is, ahol 1848/49 telén és 1944-ben is a magyar kormány ülésezett. A Kollégiumban tanult hírességek névsorát szinte lehetetlen is felsorolni. Csokonai Vitéz Mihály nyilván a legismertebb közülük. Az ő síremléke és szobra is megtekinthető Debrecenben. Másik irodalmi kapcsolódás Móricz Zsigmond. Közismert regénye a „Légy jó mindhalálig” a Református Kollégiumban tanuló kisdiák története. A „nyakas kálvinista” fia, Ady Endre is itt tanult.
A Kollégiumot 1538-ban alapították és azóta az elemi iskolai képzéstől az akadémiai szintig folyt benne az oktatás. Debrecen közművelődésének a legfontosabb intézménye volt évszázadokon keresztül. 1912-ben vált le róla a felsőoktatás, amikor megalakult az ország harmadik állami Tudományegyeteme. Ebbe integrálták az akadémiai képzést három kar kereteiben. Az orvoskar az ekkor átadott korszerű klinikai épületegyüttesben kapott helyet. A bölcsészek és teológusok oktatása a Tudományegyetem épületének felépítéséig, vagyis 1932-ig a Kollégium régi épületében zajlott tovább. A református Főgimnázium is ekkor települt át a Péterfia utca 1-7 alatt frissen felépített neoromán épületbe. Ebben az épületben 1972-ig maradhatott a Gimnázium. Ekkor visszaköltöztették a Kollégium épületének hátsó traktusába. Sokáig nem értettem, hogy a Refi a kiváló csapatával miért játszik mindig vendégként? Most utólag tudtam meg, hogy nem volt megfelelő tornatermük, ahol mérkőzéseket lehetett volna játszani. Igaz, a Kossuth (vagyis mi) is mindig vendégként játszott, nekünk sem volt szabványos tornatermünk.
A rendszerváltást követően a Református Egyház visszakapta debreceni ingatlanait. A Refi (ma 6 osztályos képzéssel) maradt a Kollégium épületében. Az általános iskola pedig a szomszéd épületbe költözött a Fűvészkert utcába. Ezt azért fontos megjegyezni itt, mert alsó tagozatos tanulóként én is ebben az iskolában kezdtem el a tanulást. Ez az épület egyébként korábban a Déri Múzeum raktáraként működött, mielőtt iskolává alakították.
A jelvény a Debreceni Református Kollégium ma is használatos jelvénye. Benne olvasható a Kollégium jelmondata (ami az épület falán is látható): „Orando et laborando” vagyis imádkozva és dolgozva. Érdekes, hogy a jelvényen nem 1538 hanem 1549 szerepel. Ennek az oka az, hogy ettől az évtől kezdve folyt református felekezeti oktatás az intézményben. A régi képeslapok közül azt választottam ki, amelyik egy szép téli napon mutatja együtt a Kollégium épületét (annak nyugati homlokzatát) és a Fűvészkert utcát, elején balra az én általános iskolám épületével. Ezen az utcán sétáltam haza. A nyitó fotó a Kollégium épületének a Nagytemplom felé néző fő homlokzatát mutatja. A kép a nagytemplom tornyából készült.
