Balatonfüred kisváros, járási székhely volt ugyan a 20. század elején, de lélekszáma alapján az elemi iskolai képzést csak a négy polgári osztály megszervezésével toldották meg. Lakosai zömmel földművelésből élő gazdaemberek voltak. A város későbbi fejlődésében jelentős szerepet kapó vendéglátás, fürdőturizmus csak lassacskán változtatta meg a település arculatát, és a lélekszámot csak a füdőszezon idejére növelte meg.
Balatonfüred lélekszáma az 1920-as évektől kezdett jelentősebben megemelkedni, 2600-ról 1941-re 3800 főre. A település polgári iskolája egyes források szerint 1906-ban alakult és az Iskola utcában működött 60 férőhelyes internátussal. Az iskolának az 1921/22-es tanévben 130 diákja volt. 1930-ig a négy polgári iskola elvégzése csak a fiúk részére volt biztosított. A lélekszámnak ez az emelkedése indokolta az iskola bővítését, a polgári osztályok megnyitását a lányok részére is. 1930-ban nyílt meg az iskola leánytanulók számára is. Koedukált osztályok alakultak ekkor, részben eltérő órarenddel (háztartási ill. mezőgazdasági ismeretek például).
1945 után az iskolaügy államosítása a szovjet minta átvételével járt. Kialakultak a nyolc osztályos iskolák. A polgári iskolák az új iskolarendszer felső tagozatát adták. Balatonfüreden az alsó négy osztály előbb még egyházi kezelésben maradt, de az állami polgári iskola már korán a felső tagozat 5-8. osztályaivá alakult át. 1948-ban az alsó tagozat is állami kézbe került Balatonfüreden is. Az Iskola utcai tanintézet Bem József Általános Iskolaként működött tovább. 2012-ben a Református Egyház kapta meg az intézményt, és ma felekezeti iskolaként működik.
Az iskola jelvénye a felirat alapján az 1930-1945 közötti időszakban készült, a koedukált képzési programú iskola számára.