Árkászok

A műszaki csapatok 1912-es átszervezésével jött létre a fegyvernem. Korábban az utász zászlóaljak látták el valamennyi műszaki jellegű feladatot a szárazföldi haderőnél. Az árkászok feladata minden erődítési, erődrombolási (robbantás) munka, szükséghidak építése, út- és vasútépítés, telefonvonalak kiépítése volt. A korábbiaktól eltérően árkászok ezentúl már nem vettek részt az általános utász kiképzésben. Az eredetileg felállított 14 zászlóalj mellé a Nagy Háború folyamán még további kőfúró egységet is felállítottak. 1916 februárjában alakult meg a 61. árkász-zászlóalj, amelynek feladata a lángvetők kezelése és a gáztámadások előkészítése volt.

Az árkász zászlóaljak hadtestközvetlen beosztásban működtek, vagyis folyamatosan a frontvonalak közelében, bevetésre készen álltak. Tisztjeik műszaki egyetemet végzett mérnökök voltak. Az árkász-zászlóaljak közül a Magyar Királyság területén állomásozott a 4. (Budapest), 5. (Komárom), 6. (Pola-Komárom), 7. (Szeged), 12. (Gyulafehérvár).

A bejegyzéshez felhasznált két levelező lap árkász katonák felszerelését mutatja be. Egyikük földmunkás felszereléssel, a másik ácsfelszereléssel rendelkezik. A két árkász jelvény egyformán ásó katonákat mutat. Egyik jelvény hátterében lövészárok részlete látható. Ez az ábrázolás félreértésre adhat okot. Az árkászok ugyanis nem a lövészárkok ásásával, építésével foglalkoztak. Az egyszerű földmunkát a gyalogos egységek mellé adott építő századok végezték. A szép vesszőfonatos lövészárkok az ő kezük munkája volt. Az árkászok feladata a lövészárkok építése során sokkal inkább a megerősített harcálláspontok kialakítása volt. Ugyanígy, út- és vasútépítésnél is a földmunkát építő századok, illetve sok esetben hadifogoly munkások végezték.

Csiszér Gábor barátom gyűjteményéből bemutatott levélzáró a szegedi árkászok pótzászlóalja számára készült. Egy föld alatti akna felrobbantásának pillanata látható rajta.