A 22 cm-es nehéz aknavetőt korábban már bemutattam itt. Ez a kép egy újabb szép felvétel, amely nem csak a fegyvert, hanem a kezelőket és a töltés folyamatát mutatja be. A lövedéket éppen most helyezik be, miután a 4-es kezelő a drótkefével a lövegcsövet a korábbi kilövés után megtisztította. A munkát egy inspektáló alezredes szemléli.
Aknavetőket a Monarchia minden hadszíntéren alkalmazott. Mégis, talán a legtöbbet az olasz fronton. Az aknavető meredek röppályán juttatja célba a lövedéket, tehát alkalmas arra, hogy szűk völgyekben, takarásban lévő célpontokat is eltaláljon. Ugyanerre persze a tábori tarackok is alkalmasak voltak. Az aknavető hozzájuk képest sokkal olcsóbb, egyszerűbben kezelhető tüzérségi eszköz volt. Könnyebb volt eljuttatni a frontvonalba is. Erre persze szükség is volt, hiszen a hatótávolságuk néhány ezer méter volt mindössze. Ezért is alkalmazták dombos-hegyes vidéken. Ilyen közelségben ugyanis a kilövésekkor keletkező fekete lőporfüst azonnal elárulta a cső helyét. Azonnal vissza lehetett rá támadni. Ezért az eszközt igyekeztek rejteni az ellenséges megfigyelők elől.
A fényképen egy ilyen magaslati pont mögé rejtett 22 cm-es nehéz aknavetőt látunk, valahol az Isonzo fronton. A XVI. hadtest ugyanis 1915 májusa és 1917 novembere között itt állomásozott, tehát a kép minden bizonnyal itt készült. A bejegyzéshez felhasznált jelvény ugyan egy másik hadtesthez tartozó ütegé volt, de felirata szerint ugyancsak az olasz fronton alkalmazták. Ugyanazt a lövegtípust ábrázolja, mint a fénykép.