Egyik legkedvesebb jelvényem. Szerintem nagyon szép kompozíció, hiába, szeretem a szecessziót! A jelvény közepén szereplő rohamsisakos fej a klasszikus arcéllel szintén nagyon megragadó. A 15. rohamzászlóalj jelvényén látható portréra emlékeztet. A körbefutó szalagon pedig nagy csaták jól ismert nevei olvashatók: Iwangorod, az oroszoktól 1915 tavaszán elvett erőd Varsó közelében (ahol a hadosztály a németekkel együttműködve harcolt). Egy másik a Hermada, a tengerpart közelében fekvő magaslat a Karszt-fennsík déli szegélyén, amelyet hatalmas küzdelemben sikerült megtartani a heves olasz támadások ellenére a 10. Isonzó csatában. Erről részletek itt olvashatóak. Bár a Monarchia seregei is sokat szenvedtek ettől a támadástól, mégis, a becslések szerint az olasz veszteségek közel kétszer nagyobbak voltak. És semmilyen eredményt nem hoztak.
A jelvény a bécsi L.F. Pramer cég gyártmánya. Ez a cég viszonylag kevesebb jelvényt tervezett, de azok általában az itt bemutatotthoz hasonlóan magas esztétikai értékkel rendelkeztek. Az alapjelvény tombak anyagból készült, amit ezüstöztek. De volt ezüstlemezből vert példány is.
A 35. hadosztály négy ezrede (50. 51, 62 és 63) Erdély északi és középső részéről toborzott. Összetétele e szép tartomány vegyes nemzetiségű lakosságát tükrözte: magyarok, románok és németek voltak benne. A háború nagyobb részében az orosz fronton harcolt, majd 1917 tavaszától az olasz fronton. 1918 nyarán átvezényelték Franciaországba, ahol amerikai csapatokkal került szembe, akiknek a támadása elől fokozatosan visszavonultak 1918 őszén. Ebben az időszakban az a ritka eset állt elő, hogy néhányan amerikai fogságba kerültek, amiről korabeli amerikai források is beszámolnak, mint különlegességről.