A Monarchia légiereje is folyamatosan fejlődött a Nagy Háború alatt. Eleinte a felderítés, mindenek előtt a tüzérség számára történő célmegjelölés volt a legfontoabb feladat. Ezt még a frontvonal közelében felbocsátott kötött léggömbök segítségével is eredményesen lehetett megoldani. Később ezt a feladatot is egyre inkább a repülőgépek vették át. A feladatkör pedig kiegészült bombavetéssel, később az ellenfél légi objektumai elleni légiharccal, legvégül alacsonytámadással is. Ez a változás tükröződött az egyes repülő századok fejlődésében is.
A 30. repülő századot 1916 elején állították fel. Ausztriai kiképzés után a keleti frontra kerültek, Máramarossziget repülőterére. Innen a Kárpátok fölött és Bukovinában végeztek felderítő bevetéseket. A román hadbalépést követően Kézdivásárhely repülőterére költöztek át, ahonnan a Keleti-Kárpátok frontvonalát felügyelték. 1918-ban vadász-századdá szervezték át és az olasz frontra küldték a századot. Gépállományát is kiegészítették vadász típusokkal, Albatros D III és Phönix D I repülőgépekkel. Vadász századként a Piave-offenzíva alatt repülték a legtöbb bevetést. Két légigyőzelmet ért el a század.
A szép rajzos karácsonyi levelező lap még 1916-ban készült. Rajta egy felderítő repülőgép, Hansa-Brandenburg C I tipus látható a máramaroszigeti repülőtér fölött. A bejegyzéshez feltöltött sapkajelvény egy adománygyűjtő kampány jelvénye. Ennek az árbevételével a légierő fejlesztését támogatták.