A bosnyákok a Monarchia elit alakulatai közé tartoztak. Erre minden bizonnyal harcos múltjuk és a bosnyák férfiak fegyverviselő életmódjával együtt járó tapasztalatuk miatt szolgáltak rá. Mint ismert, Bosznia és Hercegovina a Nagy Háború idején csak alig több, mint három évtizede került a Monarchia fennhatósága alá. Ennek ellenére a bosnyákok a Nagy Háborúban kiemelkedően lojális, hűséges katonái voltak az osztrák uralkodónak.
A háború előtt négy bosnyák gyalogezredet állítottak fel, de ez a szám jelentősen növekedett a háború alatt felállított további ezredekkel. A jelvények közül a legismertebb, talán leggyakoribb jelvényt választottam, a 3. bosnyák gyalogezredét. Ennek az ezrednek a sorozási körzete Tuzlában és környékén volt. A parancsnokság és két zászlóalj Budapesten állomásozott.
A Nagy Háborúban az ezred a 62. gyalogdandárban a 31. hadosztályhoz volt besorolva. Dandárpárja a 44. „Rosseb” gyalogezred volt. A háború első szakaszában Galíciában harcoltak, a IV. hadtest körzetében, utóbb Zloczów környékén. 1917 Januárjában Bukovinába vezényelték át a hadosztályt, ahol egy darabig a német Karpathenkorps kötelékébe is tartoztak, majd az osztrák-magyar 3. hadsereghez kerültek. 1918 januárjától az olasz fronton küzdöttek a Po-síkságon a II. hadtestbe osztva.
A 3-as bosnyák gyalogezred jelvénye a szokásos muszlim szimbolikára alapoz. A jelvény alakja eleve a félholdat és a csillagot ábrázolja. Ebben mint keretben látjuk az ellenfelével viaskodó bosnyák harcost.