1917 szeptember Mt San Gabriele
Erre a hónapra csak ezt az eseményt lehetett választani. 1917 augusztusában az olasz hadsereg nagy offenzívát indított az olasz front dél-keleti szektorában. Két fő támadási irány volt. Az Isonzo felső folyásánál egy áttörés egyszerre fenyegetett a laibachi medencébe való betörés lehetőségével, vagy déli irányban a védő vonal felsodorintásával és előretöréssel Trieszt irányában. A másik támadási irány is Trieszt elfoglalását célozta a sok szenvedést megért Karszt-fennsíkon. A Fajti Hrib és a Hermada magaslatok elfoglalása lett volna az első kitűzött cél.
Az olasz támadás az elsőként említett területen sikeres volt. Jelentős területeket vontak ellenőrzésük alá az olaszok a Bainsizza-fennsíkon, majd délnek fordultak. Az áttörés déli irányú kiszélesítésében a következő akadály a Mt San Gabriele hegycsúcs volt, amely mögött már a Wippach folyó medencéje könnyebben támadható terepet biztosított volna. De a hegyet nem sikerült elfoglalni. A területet a 20. honvéd hadosztály védelmezte. Az a hadosztály, amely 1915-16 folyamán a Karszt-fennsík északi részén, a Mt San Michele hegy és San Martino falu körzetében állomásozott és sok tapasztalattal rendelkezett az olasz támadások kivédésében.
A Mt San Gabriele állás legfontosabb támpontja egy nagy kiterjedésű kaverna, föld alatti sziklabarlang volt. Ez, az ú.n. „Geschützkaverne” vagyis lövegkaverna még 1916-ban készült, abból a célból, hogy az Isonzo partján és Görz előterében húzódó védő vonalak tüzérségi támogatását biztosítsa. Mivel ezek a területek 1916 nyarán olasz kézre kerültek, 1917 szeptemberében az előkészített barlangrendszert a hegyen védekező honvéd gyalogszázadok támpontjaként használták. A hegyet a támadó olasz gyalogságnak többször is sikerült átmenetileg megszállnia. Ilyenkor a barlangba szorult honvédek színes rakéták fellövésével kértek tűzcsapást a fejük fölött elhelyezkedő olasz gyalogságra, majd a tüzérségi tüzelést követően a barlangból kitörve vették ismét birtokukba a véráztatta magaslatot.
A mellékelt térkép bemutatja a hegy elhelyezkedését: kiszögellő állásrészlet volt, amelyet az olasz tüzérség három irányból is hatásosan tudott lőni. Természetesen minden mozgás, főként a védők ellátása lőszerrel és élelemmel csak éjszaka volt lehetséges, de ekkor is súlyos veszteségek árán, hiszen a tüzelés ekkor is folytatódott. A honvédek alkalmanként ellenlökéseket is végrehajtottak. Így például október 2-án egy hajnali támadással sikerült a hegy két fontos támpontját, az északi támpontot (Stützpunkt Nord) és a 468-as magaslati pontot visszafoglalni az olaszoktól. A támadás során 500 foglyot ejtettek. Még aznap túlerős olasz ellentámadás mindkét reggel elfoglalt állást visszavette. A 4. honvéd gyalogezred aznap 13 halottat, 149 sebesültet és 89 eltüntet jelentett (ez utóbbiak nagyrészt szintén hősi halált haltak). Az olasz támadások a hegy és rajta kiemelten a Geschützkaverne ellen október második feléig folyamatosan ismétlődtek. A 4-es honvédeket október 13-án a 17-esek váltották az állásban. Az olasz vállalkozásoknak a Monarchia 1917 október végi nagy ellentámadása vetett csak véget.
Mivel a 4-es honvédek jelvényei már szerepeltek korábban, ide a harcokban szintén komoly szerepet vállaló 17. honvéd gyalogezred jelvényét töltöttem fel.