1917 július Magura Casinului
Most már a negyedik évébe lép ez az oldal is, mint ahogy 1917 júliusában a háború is három teljes éve tartott már. A blog szerkesztésében magam is tapasztalom a hosszú, rendszeres munka, strapa árnyoldalait is, nem csak a szépségeket. Időnként úgy érzem kezdek kifogyni az ötletből, és a szorgalmas olvasó észrevehette, hogy az első két évtől eltérően, a harmadik évben már elő-elő fordult, hogy a szokásos másnapi feltöltés halasztódott egy-két napot. Néha az az érzésem, hogy a frontszolgálatban is az elfáradás, a sodródás jelei voltak tapasztalhatóak 1917-ben. Nyilván, nem csak a Monarchia harcosainál, de az ellenfelek körében is. Ennek a kifáradásnak volt az egyik következménye, hogy ebben az évben a keleti fronton egy, az olasz fronton három nagyobb hadműveletre került „csak” sor.
A frontokon kisebb léptékű, a pozíciókat javító vállalkozások természetesen folyamatosan történtek. Ilyen volt az 1917 márciusi Magyaros-tető elleni támadás. Ebben az időszakban Erdély dél-keleti csücskét mások mellett a 82. gyalogezred védte. Ez azért lényeges, mert az ezred hadkiegészítési területe éppen a frontvonal mögött volt. A területre a román csapatok 1916 őszén betörtek. Hódításuk jeleként azonnal román közigazgatást vezettek be és sok atrocitást követtek el a civil lakossággal szemben. Ezért aztán a terület visszafoglalását követően a 82-es bakák igencsak motiváltnak érezhették magukat a honvédelemben a háború harmadik évének végén is. Az 1916-os rémségek megismétlődését nem volt szabad megengedni. Ekkor a háborúból kiütött románok helyén orosz csapatok veszélyeztették az Ojtozi-szorost. A védelem a szoros moldvai bejáratánál húzódó hegyláncon volt kialakítva. Egyik fontos támpontja a Magura Casinului hegy volt, amelyet a 8. hegyi dandár, és ebben a 82. gyalogezred 1916 december 31-én foglalt el. A frontvonalból kiemelkedő támpontot az ezred megerődítette.
A hegy 1917 folyamán folyamatos tüzérségi tűz alatt állt, ami július 7-étől tovább erősödött és éjszaka is tartott. A Kerenszkij-offenzíva fő támadási iránya Galíciában és Bukovinában volt, de demonstrációra ezen a frontszakaszon is sor került. A galíciai támadás elakadása után a románok itt, Moldvában tovább próbálkoztak. A hegytől keletre és délre húzódó állásrészeket a románoknak sikerült benyomniuk. Ezért a támpont jelentősége felértékelődött. Elfoglalásával lehetett az elért sikert ebben az irányban kiszélesíteni. 1917 július 22 és 25 között pergőtűz árasztotta el a hegyet, majd 26 és augusztus 5 között az oroszok helyét átvevő és itt támadó két román hadosztály 40 rohamot kísérelt meg a hegyen védekező 82. gyalogezred ellen. Az állásokat szívósan védelmező bakák fejére a támadó csapatok parancsnoksága állítólag 40 aranyfrank vérdíjat tűzött ki. Az ezredtörténetben írtak szerint csak 12 sebesültet sikerült elfogniuk a románoknak. A fontos támpontot az ellenség később sem tudta elfoglalni.
Az ezred parancsnoka Papházy ezredes ezért a teljesítményért a Lipót rend lovagkeresztjét kapta, amit a mellékelt kép tanúsága szerint az uralkodó tűzött a mellére.
