1916 május

1916 májusában a Nagy Háború már csaknem két éve tartott. A Monarchia 1914-15 telén túlélte a válságos helyzetet. 1915 tavaszán mélyen benyomultak Oroszország területére. Olaszország belépése a háborúba lefékezte az előrenyomulást a keleti fronton. Az olaszok folyamatos támadásai a viszonylag rövid és jól védhető dél-nyugtai fronton jelentős erőket kötött le. Úgy tűnt, hogy a háborút eldöntő keleti előrenyomulás feltétele az olasz hadszíntér kikapcsolása, az olaszok veresége. Ezt célozta a Monarchia nagy támadó hadművelete 1916 májusában az olasz fronton.

Sokat lehet azon vitatkozni, hogy mennyire volt jó döntés a támadást a Hét Község fennsíkon, Dél-Tirolban végrehajtani. A nehéz terep miatt a sikeres támadás is csak viszonylag lassan bontakozhatott ki. Ez az olaszoknak lehetőséget adott erősítések bevetésére. A terv szerint a fennsíkon a front áttörése után a Monarchia hadereje a Pó síkságon már gyorsabban törhetett volna előre, ezzel elvágva a keletebbre, a Karszt-fennsíkon harcoló olasz hadsereget. A támadó hadművelet kezdeti sikerek után lelassult és végül a fennsík pereménél megállt. Az offenzíva további folytatását lehetetlenné tette az oroszok támadása, amit a tervezetthez képest előre is hoztak, hogy segítsék az olaszokat.

A jelentős csapatösszevonással indított offenzívában sok alakulat részt vett. Az első hét sikerein sok egység osztozott. Ezek közül kiemelkedett az olasz erődrendszer áttörése.  A felvonult csapatok egyike volt az 50. gyalogezred, amelynek jelvénye megemlékezik az itt elért sikeréről. Május 15-én megindult a 3. hadosztály (XX. hadtest) támadása, amelyben az 50- gyalogezred is harcolt ekkor. Az első támadási napon elesett az első olasz fő védelmi vonal és a 3. hadosztály több mint 4000 fő hadifoglyot ejtett. A lendületes támadást az erősödő olasz ellenállás május 20. körül jelentősen lelassította. Az 50. gyalogezred nagy sikere május 25-én a Mt Cimone megerősített állásainak elfoglalása volt. Az erődített hegy mögött fekvő Arsiero városkához május 27-én jutottak el az 50-es ezred katonái. Arsiero elfoglalása június 1-én jelentette az utolsó jelentős előrehaladást. A várostól délre fekvő újabb magaslatok elleni támadások már nem sikerültek.

A tiroli offenzíva során az osztrák-magyar csapatok három hét leforgása alatt mindössze 30 km-t haladtak előre. A lassú előretörés fő oka eleinte a hegyekkel, meredek sziklacsúcsokkal és mély völgyekkel tagolt terep volt. Később az olasz ellenállás is megszilárdult, így a támadóknak esélyük sem volt már az olasz alföldre való kijutásra. A támadást június 8-án az oroszok nagy támadása miatt félbeszakította a Monarchia hadvezetése.

Az 50. gyalogezred jelvénye a csatahelyek felsorolásában a legelső helyre tette a tiroli hadművelet két pontját a Mt Cimone hegyet és Arsiero városát. A korabeli tudósítások egyértelműen nagy sikernek értékelték az offenzívát, amely viszont nem érte el a kitűzött célját.