A jelvények és az események válogatásakor szerettem volna minél többféle jelvényt minél nagyobb földrajzi terítésben bemutatni. A 63. gyalogezred Erdélyben Beszterce környékének zömmel románok, illetve a városokban szászok alkotta lakosságából toborzott. Az ezred nagyszerűen helyt állt a háború során, bár nagyon sokat mozgatták, mindig veszélyes helyekre irányították. 1915-ben Galícia felszabadításában vettek részt, ahogyan erről a jelvényen körben olvasható csatahelyek leírása is mutatja. Később visszatért „anyahadosztályába”, a 35.-be, és azzal együtt küldték a Doberdóra majd a Bainsizza fennsíkra az olasz fronton. Végül a francia fronton Verdun közelében fejezték be a háborút.
1915 nyarán tehát az oroszokat üldözték, akik időről időre igyekeztek megvetni a lábukat katonailag jól védhető pontoknál, de egyelőre mindenütt sikerült ekkor, ha jelentős áldozatok árán is visszavetni őket. Erről szól az ezred történetét bemutató fejezetrész az Erdélyi Ezredek című kötetből.
Jaroslauban kirakva az öt zászlóaljból álló ezredet a Mackensen tábornok német hadseregében harcoló VI. hadtesthez osztották be, majd rövidesen a Chotyniec-Kalnikow közti harcvonal közelébe érkezett. Június 13 után a további előnyomulás folyamán az ezred támadó harcokban vett részt. Két zászlóalja a 246 méter magas Miszowa ellen intézett sikeres támadást, három zászlóalja pedig a Krakowiec ellen támadó csoportnál harcolt. Két napi üldözés után az ezred a hatalmasan megerődített Horodisko magaslat előtt állott. A támadás a kora reggeli órákban megkezdődött. Hatalmas tüzérségi előkészítés után megindult a roham, a szívós ellenség azonban sok helyen szilárdan ellenállt. Az elkeseredett harcokban a Horodisko déli lejtőjén bevetett 63-asokat Skoday ezredes ezredparancsnok 11 óra tájban saját elhatározásából rohamra vezetve kiverte az ellenséget nagyszerűen kiépített állásaiból és ezzel elősegítette, hogy a szomszédos csapatok is diadalra jussanak. Veszteségeink súlyosak voltak, de az eredmény is nagy volt: a Horodisko elfoglalásával a Lemberg előtti utolsó orosz vonalon ütött rést a 63-asok hősi rohama. Skoday ezredes a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta meg.
Közben elérkezett a wolicai ellenséges állás elleni döntő támadás ideje. A július 15-én, hatalmas tüzérségi előkészítés után megindult roham szívós ellenállásra talált. A 63-as zászlóaljakat mint hadtesttartalékot, a különböző támadó csoportok támogatására használták fel. A II. és V. zászlóaljak 18-án Gajowniki előtt hősies rohammal nyomultak az oroszok árkaiba és elfoglalták a falut. Sokezer foglyot ejtettek és jelentős hadianyagot zsákmányoltak, többek közt 10 gőzölgő teli konyhakocsit, ami élénken mutatja, hogy az oroszok milyen biztosnak ítélték helyzetüket. Különösen kitüntette magát itt az V. zászlóalj, amely azonban olyan súlyos veszteséget szenvedett, hogy feloszlatták, maradványait a többi zászlóaljak között osztva szét. Az oroszok üldözése az év őszéig folyamatosan zajlott. Sikerült visszafoglalni a korábban elveszített galíciai és bukovinai terülteket, valamint Orosz-Lengyelországot is. Az új frontvonal a korábbi államhatártól egyes helyeken 200 km-rel keletebbre húzódtak, a mai Fehéroroszország és Ukrajna területén.
Az üldözés során sorra került ütközetek nevei olvashatóak körben a bejegyzéshez csatolt jelvényen. A jelvény a feliratok szerint 1917-ben készült. Ez magyarázza a rajta lévő rohamkatona megjelenítést. Ezek a különleges csapatok 1915-ben még csak kísérleti jelleggel működtek, kialakulóban voltak. De 1917-ben már a csapatok hadműveleti taktikai utasításaiban szervesen beépültek. Ez indokolja a kiemelt ábrázolást.