Magyar legénységű ezred volt, Komárom és Nyitra vármegyékből származó legénységgel. A 33. (nyugat-magyarországi) hadosztály egyik ezrede volt a tizenkettes. 1914 és 1917 között végig az orosz fronton harcoltak. Előbb az 1. hadsereggel Galícia nyugati részén, Krakkó közelében vettek részt az orosz gőzhenger megállításában. 1915 telén az Uzsoki-hágóban harcoltak, ott voltak a tavasszal, Przemysl eleste után indított orosz támadáskor, a húsvéti csatában is. A gorlicei áttörést követően Bukovina északi szegélyén Tarnopol felé nyomultak, de a várost ekkor még nem sikerült visszafoglalni. Ezen a helyen vettek részt a Bruszilov és a Kerenszkij offenzívák feltartóztatásában is. 1917 végén vezényelték őket az olasz frontra. Az 1918 júniusi Piave-offenzívában a Papadopoli sziget térségéből törtek előre, de a túlparton nem sikerült hídfőállást kialakítaniuk. Az olasz fronton érte őket a Monarchia összeomlása 1918 októberében.
A jelvényt és a mellékelt képeslapot is az ezred ezüst kürtje díszíti. Bálint Ferenc barátom közlése szerint a kürtöt az ezred számára 1916 augusztus 18-án adományozta az alakulat három korábbi parancsnoka: Gregor Miščević vezérőrnagy, Godwin von Lilienhoff und Adelstein altábornagy valamint Josef Leide vezérőrnagy. Az átadásra Nagybecskereken, a pótzásztlóaljnál került sor. A sapkajelvény az ezred 1941-ben felállított emlékművén is megjelent, ezt azonban 1945-ben lerombolták.
