A hadtestek 2-3 hadosztályból álló seregtestek voltak. Önálló hadműveletek végrehajtására voltak képesek. Ez főleg a védelemben látványosan is megnyilvánult. A VII. hadtest neve például egybeforrt a Karszt fennsík (Doberdó) védelmével. A XIV. hadtesté Tirollal, még a neve is az volt: tiroli honvédő. Támadásban nyilván nehezebb a hadtestek tevékenységét követni, hiszen ekkor akár sikeres volt a támadás, akár nem, a résztvevő csapatok egy időben és hely szerint korlátozott feladatot hajtottak végre. Ezt követően más feladatot kaptak, sokszor átvezényelték a hadtesteket is.
A hadtestek összetétele is gyakran változott. Támadáskor megerősítésként feldúzzasztották létszámukat. Gyakran extra tüzérséget ellátó oszlopokat vezényeltek hozzáluk. Védelemben pedig azért változhatott az összetételük, mert a legnagyobb veszteségeket elszenvedett ezredeket, dandárokat időnként elvezényelték feltöltésre, pihenésre. Így aztán, bár a Doberdó védelme egyértelműen a VII. hadtest nevéhez fűződik, nagyon sok csapategység emlékei között szerepel hosszabb-rövidebb szolgálat ezen a pokoli harctéren.
No, de lássuk az 1. hadtestet. Ennek a csapattestnek is sokat változott az összetétele, eredetileg Krakkó környéki csapatok harcoltak benne. A beosztása is sokat változott: 1917 végéig a keleti fronton az 1., a 3. majd a 7. hadsereg kötelékébe tartozott. 1918-ban az olasz frontra került a 11. hadsereghez. Mindez azért érdekes a számunkra, mert mindenképpen érdemes megfejteni a jelvényünk feliratát: „Sokal. Wir standen bei Kirchbach im 1. Korps.” Egy helységnév és egy személynév tehát. A Sokal név a hadtest galíciai működése alapján nem lehet más, mint a Bug folyó partján fekvő város, Lembergtől 75 km-re északra, a Monarchia határvidékén. 1914-ben ezen a frontszakaszon került bevetésre a hadtest az 1. hadsereg részeként. A támadó hadsereg a krasniki csatában 1914 augusztus 23-25 között legyőzte az orosz 4. hadsereget. Később, 1915-ben a gorlicei áttörést követően a hadtest ismét Sokal környékére került. Ekkor a körzetben a Bug folyót elérve sikerült egy keleti parti hídfőt kialakítaniuk. Ennek a két eseménynek az emlékét őrzi a jelvény. Mindkét alkalommal Karl von Kirchbach lovassági tábornok volt a hadtest parancsnoka. 1916 szeptemberében a 7. hadsereg parancsnokságával bízták meg. Később az ukrajnai megszálló haderő parancsnoka lett.