A Gyáli úti M. Kir. Honvédségi Helyőrségi Kórház 1898-ban épült, három betegosztállyal, 204 férőhellyel. 1914-ben a világháború okán megnövekedett beteg- és sérültszám miatt, ideiglenes barakkokkal kb. 70 épületre bővítették. A barakk-kórházat Károly trónörökös felesége tiszteletére Zita Kórházzá nevezték át. A kórház működéséről egy korabeli ismertető itt olvasható. A 3700 ágyas kórház a háború után fokozatosan ürült ki, még 1924-ben is 1000 fekvőbeteg ellátására volt alkalmas.
A Zita Kórházban kezelt sebesültek csoportképei viszonylag gyakran bukkannak fel ma is. A kórház számára készített lemezjelvény is gyakori. A kórház méretéből adódóan a rekreáció sokféle lehetőségét is biztosították. A zománcos jelvény tanúsága szerint kultúrálódni is lehetett.
Az intézmény 1932-ben költözött át új helyére a Vilma királyné útjára (mai Városligeti fasor). 1919-től a kórházi tevékenység ellátása alól felszabadult barakkok többsége a trianoni béke által elcsatolt országrészekből áttelepülők szükséglakótelepévé vált. Létrejött a ”Zita-telep”. A húszas évek derekán, az épületekben egy- és kétszobás szükséglakásokat alakítottak ki. A 3500 lakosú telep felszámolását az 1940-es évek elején kezdték meg.
Valóban sok fénykép készülhetett az óriási kórházban ápolókról és ápoltakról. Itt is van egy újabb: