1854-ben született Udinében, ahol apja katonatisztként szolgált. 1869-től járt hadapród iskolába Sankt Pöltenben, majd a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára. Itt 1874-ben végzett és hadnagyi rangot kapott. 1877-től vezérkari tiszti képzésben vett részt. Különféle beosztásokban csapattisztként vagy törzstisztként szolgált. 1896-ban a XIII. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. 1897-től ezredes. 1903-tól vezérőrnagy és ekkortól a 66. gyalogdandár parancsnoka. 1912-től lovassági tábornok, 1913-tól az innsbrucki XIV. hadtest parancsnoka, és ezzel a teljes délnyugati katonai védelmi körzet katonai parancsnoka is.
A mozgósítást követően az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki. Ez a hadsereg Krakkótól északra és keletre helyezkedett el a San folyóig. Jórészt az ő elképzelése szerint folytak augusztusban ebben a térségben a támadó hadműveletek, amelyek célja Varsó elfoglalása volt. Nemesi előnevét 1918-ban kapta, arról a lengyel városról, amelynek közelében 1914 augusztus 23-25 között az 1. hadsereg parancsnokaként a Monarchia első győztes csatáját vívta a Nagy Háborúban. Ugyanezért a haditettért a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét is megkapta 1917-ben. Az elért eredmények ellenére a Monarchia keletebbre vereséget szenvedett és visszavonult a Kárpátokba. Az 1. hadsereg is visszavonult és decemberre már Krakkó védelmének sikere is kérdésessé vált. Mivel az 1915 májusi nagy offenzívában Conrad vezérkari főnök mellőzte, Dankl áthelyezését kérte a dél-nyugati frontra.
Az olasz fronton 1916-tól az újonnan szervezett 11. hadsereg parancsnokává nevezték ki. Hadserege hajtotta végre az 1916-os sikeres tiroli támadást az olaszok ellen. A támadást a Bruszilov-offenzíva miatt félbe kellett szakítani, hogy erősítéseket küldhessenek Tirolból az orosz frontra. Ezt követően megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott hadseregparancsnoki beosztásáról. Vezérezredesként vonult vissza. 1941 január 8-án halt meg Innsbruckban.