A csapka szó a lengyel és az orosz nyelvben is sapkát jelent. A Nagy Hború idején, meg már korábban is, lengyel lovassági fejfedőt illettek a „czapka” szóval. Ez lovassági fejfedő volt, amely fent egy négyszögletű lapkában végződött. Első változataiban a huszárcsákó átalakított változataként jelent meg. A sapka alsó része és szemernyője a csákóval egyezett, nem volt sisak formája. Az osztrák ulánusoknál 1784-ben vezették be a viselését, Galícia bekebelézésével egyidőben. Európa sok más hadseregében is használták, ahová a napóleoni háború alatt jutott el lengyel közvetítéssel. Ekkor a lengyel dzsidások harctéri sikerein felbuzdulva több ország is szervezett ilyen típusú fegyvernemet. A dzsidások, ulánusok másutt is czapkát viseltek. A sisakszerű kemény bőr csapka a 19. század folyamán jelent meg. Utóbb fémláncból készült tartószíj is került rá.
A nagy háború elején az ulánusok még viselték a csapkát. Gyakran védőhuzatot húztak rá a tábori viselés során. 1916-tól a tábori viselés már nem volt jellemző, a csapka a díszegyenruha kelléke lett. Az osztrák-magyar csapka felső része az ulánus ezred színére volt festve, ahogyan ez a csatolt fotón is látszik. Középen a Monarchia címerének közepén pedig az ezred száma volt látható.
Az Arkanzas cég az ulánus ezredek csapkáit mintázó jelvénysorozatot is gyártott, a huszárezredek csákóihoz hasonlóan. Összesen 12 ilyen típus készült, 1-12 közötti számozással. Ez azért érdekes, mert csak 10 ulánus ezrede volt a Monarchiának. A cég legyártotta a 9. és a 10. ezred jelvényét is annak ellenére, hogy ezek az ezredek a Nagy Háború idején nem léteztek, nem alakultak meg. Ennek ellenére az ulánus csapkák persze nagyon szép jelvények, sok gyűjtemény díszei.