Ez a gúnyjelvény kifejezetten brutális. A hasonló, orosz, olasz katonákat leckéztető bakát bemutató jelvények mások. Azokban nincs ilyen fizikai brutalitás. Azok inkább kedélyesnek szánt jelenetek. Ebből a jelvényből a bosszú sugárzik. Na, végre megkapták, ami nekik járt!
A Monarchia nagy mellénnyel ment bele a Szerbia elleni támadásba 1914 augusztusában. Erőfölénye a két ország méretbeli különbségéből adódott. De az orosz mozgósítás miatt a Szerbia ellen vezényelt haderő megfeleződött, és így már korántsem volt olyan nagy a létszámbeli fölény. Ráadásul a szerb haderő a néhány évvel korábbi Balkán-háborúkban harci tapasztalatokat szerzett. A Monarchia viszont csak hadgyakorlaton tudta fejleszteni harci taktikáját. Ez pedig nagyon más volt, mint az éles helyzet. A főparancsnok Potiorek tábornok eléggé nehezen érthető támadási stratégiát erőltetett. Eszerint észak-nyugat felől kellett támadni dombos-hegyes vidéken, ami a védelemnek kedvezett inkább. Egy szó mint száz, mindezek a nehézségek oda vezettek, hogy a Monarchia 100 ezres nagyságrendű veszteséget elszenvedve sem tudta megadásra kényszeríteni Szerbiát. Ellenkezőleg, mivel 1914 decemberében az orosz front összeomlással fenyegetett, minden addig elfoglalt területet feladva kellett szinte kapkodva visszavonulni.
A jelvényben ez a fájó kudarc élmény tükröződik. Egy évvel az első fiaskó után a második Szerbia elleni támadást már német és bolgár hadseregek is támogattak. Ez a sokszoros túlerő igen gyorsan felőrölte az akkor már erősen meggyengült szerb haderőt. A szerb hadsereg roncsait egy a téli viszonyok miatt nagyon veszteségteljes visszavonulás után az antant Albániában szedte össze és mentette ki. A jelvény a megalázó vereség után jött győzelmet egyfajta megérdemelt bosszúként ábrázolja. Szerintem ezért ilyen durva a mozdulat, amellyel az eleső szerb katonát fejbe rúgják.
Nem egy szép jelvény, de mindenképpen hozzátartozik a teljes képhez. A mellékelt fotón szerb hadifoglyok menetelnek.