Arz Artúr vezérezredes Nagyszebenben 1857-ben született nagy múltú szász családban. Érettségi után tanulmányait előbb jogi területen kezdte el, de hamarosan egyéves önkéntesnek jelentkezett és a 23-as vadászokhoz került beosztásba. Az önkéntes szolgálati idő leteltével hivatásos tiszti pályára lépett. Elvégezte a bécsi hadi iskolát. Ezt követően különböző csapattesteknél, majd a vezérkarnál szolgált. 1902-től ezredes, majd 1908-tól vezérőrnagy. 1912-ben altábornaggyá léptették elő, és a bécsi Hadügyminisztériumba vezényelték a háborús mozgósítást vezénylő részleghez osztályvezető beosztásba. A mozgósítás után Nagy Háború első hónapjaiban kérésére frontszolgálatra vezényelték. Előbb a 15. hadosztály, majd 1914 szeptember 7-től a VI. hadtest parancsnoka volt. A hadtestnek döntő szerepe volt az orosz támadás megállításában Limanovánál. Ugyancsak fontos szerepet kapott a következő év nagy támadó hadműveletében, a gorlicei áttörésben.
1915 augusztusában gyalogsági tábornokká léptették elő, és megbízták az osztrák-magyar 1. hadsereg vezetésével. Az 1. hadsereg a román támadást követően sikeresen vetette vissza Erdélyből a támadókat. Később részt vett Románia megszállásában is. 1917 március 1-én Károly király a leváltott Conrad vezérkari főnök helyére Arz tábornokot nevezte ki. Arz tevékenységével a vezérkar főnökeként elégedett volt az új főparancsnok-uralkodó. Arz megkapta a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a katonai Mária-Terézia-rend parancsnoki fokozatát. Posztján egészen a háború végéig megmaradt. Az itt leírtaknál részletesebb információkat ezen az oldalon lehet olvasni.
Arz vezérezredes személyéhez több sapkajelvény is kapcsolható. A nyitóképen látható Arkanzas jelvény a tábornok portréját mutatja a cégnek hadvezetői portré sorozatában. Arz köztiszteletnek örvendett és beosztottjai, valamint a csapatok is tisztelték. Ezért aztán nem véletlen, hogy a csapattiszti vezényléseiben jelentős szerepet kapott erdélyi 23-as vadász-zászlóalj katonái magukat informálisan Arz-Jäger-nek nevezték. Erről az egység szép, erdélyi címerrel díszített jelvénye tanúskodik.
Időrendben a következő az Arz parancsnoksága alatt legtovább álló magasabb egység, a VI. hadtest jelvénye. Ők is Arz-hadtestnek hívták magukat.
A Nagy Háború végével Arz katonai pályafutása is befejeződött. 1918 december 1-én nyugállományba helyezték. Ekkor Bécsben élt szerény körülmények között. Az osztrák utódállam vizsgálatot indított felelőssége megállapítására a sikertelen 1918 júniusi offenzívában majd az őszi összeomlásban. A vizsgálatok eredménytelenül záródtak. A vereség okai szerteágazóak voltak, nem lehetett egyszemélyi felelőst találni. A jövedelem nélkül maradt tábornokot sem a születési helye szerint a háború után illetékessé vált Románia, sem Ausztria nem támogatta. A magyar Bethlen kormány is elutasította kegydíjért írt kérelmét. Végül a magyar kormány hosszas vonakodás után 1926-tól folyósított számára kegydíjat. A kegydíj fejében kötelezték, hogy Magyarországra költözzön, amit 1932-ben meg is tett. 1933-ban folyamodott a magyar állampolgárságért. 1935-ben Budapesten hunyt el. Síremlékének mai állapota a tábornok háború utáni méltatlan hányattatását sajnos híven tükrözi.
