A tíz honvéd huszár ezred közül nyolcat két hadosztályba szerveztek a háború elején. Ezek a hadosztályok előbb mint ütközet lovasság kerültek bevetésre, majd 1915-től már egyre inkább a megszilárduló védelmi vonalak lövészárkaiba kényszerültek a huszárok is. Szervezeti formájuk fennmaradt, az 5. és a 11. lovas hadosztályban volt beosztva a nyolc huszárezred.
A huszárok körül a háború első hónapjaiban kialakult nimbusz fennmaradt a Nagy Háború végéig. A színes egyenruhás, nyalka vitézek a hátország kedvencei voltak. Nevük, a „vörös ördög” számos emléktárgyon és másutt is fennmaradt. A levelező lapok közül egyet már bemutattam itt. A mostani bejegyzés ehhez hasonló, csak a vörös ördög sapkajelvény most a levélbélyeg helyére került.
Hogy mégse legyen teljesen egyező a két bejegyzés, a mostaniba betettem az 1. honvéd huszárezred pompás, ovális zománcozott jelvényét is. Ennek szövege „Megfogyva bár, de törve nem!” a Szózatból vett idézet. A tábori lap Csiszér Gábor gyűjteményéből származik.