A Nagy Háború azért vált világháborúvá, mert szinte az összes európai nemzet belesodródott. A gyarmatok, és más földrészek független országai sem maradtak ki. Az USA hadbalépése 1917-ben el is döntötte a háború további menetét. De olyan távoli országok, mint például Brazília is részt vettek benne valamilyen formában.
A háború korai eszkalálódásában persze néhány európai ország hadbalépése játszotta a főszerepet. Előbb Törökország lépett be a Központi Hatalmak oldalán, majd Olaszország az antantén. Ezt követte Bulgária, majd Románia belépése. A Monarchiának különösen kedvezőtlen volt Olaszország hadbalépése, hiszen Itália az 1860-as évekbeli egységesülése után középhatalommá nőtt fel. Gazdasági és katonai ereje komoly fenyegetést jelentett. Ráadásul az olaszok váltották a szövetségi rendszert. A Hármas Szövetségben Németország és a Monarchia mellett kötelezték el magukat. Franciaországgal fennálló területi vitájuk rendezése után viszont szembefordultak korábbi szövetségeseikkel.
Az áruló Olaszországgal szemben nem került különösen nagy erőfeszítésbe a tömeghangulatot felkelteni. Az árulás közfelháborodást váltott ki. Mindenki kötelességének tekintette az olaszok megleckéztetését. Ennek megfelelően a háborús propaganda sokféle eszközzel tartotta fenn az olaszok elleni érzelmeket. Ezek közül mutatunk be most néhányat Csiszér Gábor barátom segítségével. Az oldal profiljához híven előbb egy sapkajelvény következik. Ez Olaszországot macskának ábrázolja. A csúfra formált állat a földön heverő olasz zászló mögül sandít elő.
Ehhez hasonló levélzárók is készültek. A mai elektronikus világban, amikor már a levélpapír is jóformán ismeretlen, magyarázatra szorul ez a kis bélyegszerű tárgy. A levélborítékokra ragasztották fel őket. Inkább díszítésként, semmint a boríték zárására szolgáltak. Mint látható, nem bélyegek, nincsen rajtuk értékmegjelölés. De a bélyegekhez hasonlóan a hátoldalukon lévő ragasztó felületet megnedvesítve lehetett őket a borítékokra felragasztani.
Két levélzárón az olasz macska settenkedik, a harmadikon egy süllyedő olasz hadihajó látható. Kettőnek az alakja a Monarchia nagy kaliberű mozsár lőszerét imitálja. A levélzárókat egy különleges tábori lapon helyeztem el. A lap érdekessége a megírt hátoldal. 1918 október 24-én indult az olaszok nagy offenzívája. Ez végül elsöpörte a Monarchia dél-nyugati frontját, és végső soron az összeomláshoz vezetett. A lapot két nappal a támadás megindulása után, 26-án írta Szili hadnagy az olasz frontról Hajdú Micike úrleánynak. Itt még ekkor nyugalomról számol be. “Türelemmel várjuk a digót.” Reménykedik, hogy két-három hónap múlva ismét hazamehet. Feltehetőleg nem kellett addig várnia. De az ország, ahová hazatért sem ugyanaz volt már, mint ahonnan a frontra indult.
