A fényszórókat a háború kezdetén a vártüzér alakulatoknál rendszeresítették. Minden vártüzér ezrednek volt 2-3 világító szakasza, amelyek szakaszonként 1 darab 90 cm-es és egy kisebb, 60 vagy 35 cm-es világító eszközzel voltak felszerelve. A szakaszok és eszközök száma a nagy Háború során természetesen megsokszorozódott, mint sok más műszaki eszköz esetében is. A vártüzérség mellett minden gyalogsági egységnél megjelentek 1915-ben a fényszórók.
Az eszközök működés és méret szerint is nagyon változatosak voltak. Acetilén és elektromos fényforrás, 25 cm-től 150 cm-ig terjedő tükörméret sokféle változata került alkalmazásra. A legkorábbi eszközök M97 mintájú fogatolt, 35 cm-es eszközök voltak. A korai eszközök fényereje, fényvető képessége nagyon korlátozott volt. Ezeket a paramétereket a későbbi fejlesztések jelentősen növelték.
1917-re az addigra megszervezett külön fényszóró alakulatok felszerelése egységesült. M15 mintájú 110, 60 és 35 centiméteres elektromos eszközöket rendszeresítettek. A nagyobb átmérőjű eszközöket a hadosztályokhoz kirendelt fényszóró századok, a kisebb eszközöket az ezredekhez rendelt fényszórós rajok működtették. 1918-ra összesen 1150 különféle eszközt alkalmaztak. A fényszórós alakulatokról korábban itt írtam.
A fényszóró csapatok számára készített kétféle jelvényen egy nagyobb, 90 cm-es és egy kisebb, 35 cm-es eszközt láthatunk. Érdekesség, hogy ez utóbbi eszközt a képen és a jelvényen is lovas egységek katonái alkalmazzák. Nyilván ez könnyebb, jobban hordozható eszköz volt, mint a taligán szállított, mechanikus emelő szerkezettel ellátott nagyobb fényszórók.