Légjáró csapat

Avagy mai szóhasználattal légierő. A Nagy Háború egyik fiatal és gyorsan fejlődő fegyverneme. Ekkor már sok évtizede juttattak embereket a levegőbe, hogy felülről figyeljék az ellenség mozgását. Az amerikai polgárháborúban biztosan sor került erre. Nekem úgy rémlik, hogy talán már a krími háborúban is 1853-ban. Ezek a „légjárók” viszont kötött légballonokban szálltak fel és helyüket nem is változtatták. Aztán a repülőgép megjelenése elhozta a légi megfigyelés reneszánszát. A megfigyelő kétüléses gépek tevékenységét persze akadályozták. Erre legalkalmasabb egy másik repülőgép volt. A ballonokat, de akár a megfigyelő repülőgépeket is megzavarhatta vagy meg is semmisíthette. A megfigyelők védelmére további repülőgépeket is fel lehetett küldeni. Így egy idő után már a vadász repülőgépek egymást is vadászták a levegőben. Az első légi bombázásra 1911-ben került sor. Repülőgépek egymás ellen légi harcára 1912-ben. Ekkor még revolverekkel próbálták a pilóták eltalálni egymást. Az első igazi légi győzelmet viszont már a Nagy Háborúban érték el 1914 augusztusában. Ekkor a vadászgépek előre tüzelő géppuskával, a megfigyelők védő géppuskával voltak már felszerelve.

A háború során a légierő hatalmas ütemben megnövekedett minden harcoló félnél. Technikai szempontból is rengeteget fejlődött. A Monarchia légi ereje főleg német fejlesztésű, de licencben nálunk gyártott gépekből állt. A felderítő/bombázó feladatra leginkább a kétüléses Hansa-Brandenburg gépeket használták. A vadászgépek közül a legismertebb az Albatros volt. Ennek több továbbfejlesztett változatát is rendszerbe állította a Monarchia. A bekezdés fölötti és az alatti képek ezt a fejlődést mutatják be. Fent az Albatros vadászgép B változata a szögletes formájával, törékeny sárkányszerkezetével inkább a háború előtti hőskor gépeire emlékeztet. A lenti D változat szembetűnően más. A motort burkolat fedi. A sárkány áramvonalas ide értve a légcsavarkúpot is.

A pilóták kiválasztása és képzése még szorosan kötődött a hagyományos csapategységekhez. Tapasztalt repülőgép vezető a háború elején alig-alig volt. Önkéntesekből toborozták az állományt. A váltás nagy merészséget feltételezett. Ha ránézünk a korabeli gépekre bizony felmerül bennünk, hogy milyen törékenyek, kezdetlegesek. De a repülés nagyon menő foglalkozás lehetett (az ma is). A repülő személyzet állománya folyamatosan bővült. Így egy idő után a harci feladatok végrehajtásában feltűntek a repülő őstehetségek. Én nem értek hozzá, nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jól repüljön és tájékozódjon a levegőben. Hogy időben észre vegye az ellenséges gépeket. Hogy úgy tudjon manőverezni, hogy az ellenség mögé kerülve le tudja az ellenfél gépét lőni. Az biztos, hogy voltak ilyen pilóták.

Magyar részről a legismertebb és legsikeresebb Kiss József volt. Pozsonyi lévén a 72. gyalogezredben szolgált 1915-ig. Egy sebesülést követően jelentkezett a légjárókhoz. 1916 áprilisában fejezte be a pilóta kiképzést. Ekkor az olasz frontra került a 24. repülő századhoz Pergine repülőterére. 1917 novembere és 1918 januárja között volt a legeredményesebb. Ekkor összesen 12 légi győzelmet ért el. Január 27-én három ellenséges géppel vívott légi harcban megsebesült, de leszállt. Súlyos sérüléséből félig felépülve visszatért, de ekkor még nem volt a régi. Május 24-én nagyobb ellenséges kötelékkel vívott harcban gépét lelőtték. Ő maga a lezuhant gépben halt repülőhalált. Összesen 19 légi győzelmet ért el.

A légi harc tehát már a Nagy Háborúban is életre-halálra szólt. A lenti kép egy súlyosan megsérült felderítő gépet mutat be. A szárny sérülésével kész csoda, hogy le tudott szállni a pilóta. De a gép farka, a függőleges vezérsík is sok találatot kapott.

A légjáró egységeknek sok jelvénye ismert. Kiss József képén a szárnyakkal felszerelt Ikaroszt látjuk, “Repülő” (Flieger) felirattal. Talán a legszebb fegyvernemi jelvény az aranyozott propellert markoló sas ábrázolása a Károly uralkodása alatt általánossá válló kettős korona fölött és az uralkodó nevének kezdőbetűjével. A jelvényen a fegyvernem elnevezése olvasható: K.u.K Luftfahrtruppe, azaz magyarul Cs. és Kir. Légjáró csapat.