A repülés hőskorából éppen csak kilépő polgári és katonai repülés a Nagy Háborúban nagy lendülettel fejlődött. A harci cselekmények sok újszerű feladattal támasztottak igényeket a fejlesztők számára. Ilyen igény volt a hidroplánok fejlesztése. Olyan támadó repülőgépre volt szükség, amely a megfigyelésen túl fedélzeti fegyverével és bombavetéssel tengeri célpontokat tudott támadni. A Monarchia fejlesztő mérnökei 1915-ben előálltak a megoldással, a Lohner tipusú repülő csónakkal.
A gép alapja egy fából készült csónak volt, amelyre vászonborítású, enyhén nyilazott, 16 méter fesztávú dupla szárnyat szereltek. A pilóta és a megfigyelő-fegyverkezelő egymás mellett ült a csónak elején, balról a pilóta. Fontos volt, hogy a gépfegyver hatósugarát semmi se akadályozza, ezért a hajtóművet az emberek mögött, a két szárny között helyezték el.
A gép Daimler motorja 150 lóerős volt, amely egy toló légcsavart hajtott. 100 kilométer per óra sebességgel a repülőcsónak elérte a 600 kilométer hatótávolságot. A fejlesztőmérnökök túlteljesítették a bombahordó képességet. A Lohner 200 kilogramm bombát vihetett magával a csónak hátuljában. A 30 kilós bombákat a kezelő kézzel hajította ki a célpontokra. A nagyobb motorteljesítmény eredményeként a hidroplán négyszemélyes lehetett. A bombák helyén akár két embert is kimenthettek a tengerből. A hadtörténelemben elsőként egy Lohner hidroplán süllyesztett el légibombával tengeralattjárót 1915 szeptemberében. Kapitányát és a legénység egy további tagját a csatát nyert gép magával vitte – hadifogságba. Részletesebben a Lohnerről például itt lehet olvasni.
Az Arkanzas cég hidroplán jelvénye nem a Lohnert mutatja, hanem két úszótesttel felszerelt monoplánt. A jelvényen látható tipust sajnos nem sikerült azonosítanom. Mivel az esetek többségében a jelvény tervezők fotók, más eredeti dokumentumok alapján dolgoztak, feltételezem, hogy volt ilyen megoldású gépe is a Monarchia hadiflottájának. A tábori lapon ezzel szemben a Lohner stilizált rajzát láthatjuk.