Eperjes városát 1132-ben alapították, fénykorát az 1500-as években élte. Stratégiai fekvése miatt a középkorban gyakran volt fegyveres harcok helyszíne a Duklai-hágó felől északról érkező betörések miatt. Később Magyarország három részre szakadása után az osztrák ellenőrzésű területek határán feküdt. A magyarországi vallási reformáció, majd a magyar függetlenségi harc egyik központja lett. Ezért a császári csapatok az 1600-as években gyakran feldúlták (Basta, Belgioioso, Caraffa), polgárait a császárral szemben álló lázadások támogatása miatt meghurcolták, vagyonukat elkobozták, a lakosokat kivégezték. A város lakossága az 1710-es pestisjárványt követően elszlovákosodott. Eperjes Sáros vármegye székhelye volt. A kassai hadkiegészítési területhez tartozott. Házi ezrede a 67. gyalogezred volt.
Az ezred jelvénye a Kárpátok hágóin át Magyarországra betörő (orosz) medvét, illetve a vele szemben álló, a várost megvédő gyalogos katonát ábrázolja. Az orosz támadás 1914 telén elérte a közeli Bártfát, de Eperjesig már nem ért el. Ebben az időszakban a frontközeli város fontos utánpótlási központként működött. A jelvényen ábrázolt városkép leginkább szembeötlő épülete jobb oldalon a Szent Miklós plébániatemplom. Korábbi háromhajós templom átalakítása a mai csarnoktemplommá 1391-ben történt, majd az 1500-as években kapta mai formáját.