Doberdó

A hely a magyar köznyelvben a Karszt-fennsíkot jelölte az olasz fronton. Ez a fennsík Görz városától és az ott folyó Wippach folyótól délre terül el a tengerpartig. A legvéresebb küzdelmek színtere volt a Nagy Háborúban. A terület dimbes-dombos és redkívül köves. Mivel nagy, meredek hegyoldalak nincsenek, könnyebben lehet rajta mozogni, támadni. A védelem csak nagy nehézségekkel tud a köves talajban árkokat, fedezékeket ásni. Ugyanakkor a mészköves terep a benne megbúvó víznyelőkkel és természetes barlangokkal jó fedezéket tud biztosítani, ha megfelelően kiépítik.

A védelem taktikája erre épített. Az első vonal lövészárkaiban csak megfigyelők voltak. A támadók tüzérségi tüze a támadások előtt szétrombolta az akadályokat, betemette a lövészárkokat. De a barlangokba, kavernákba visszavont katonáknak keveset ártott. Mikor a támadás megindult és a tüzérség a lövetést abbahagyta, a védők az első vonal maradványait megszállták. A rohamokat nagy tűzerővel fogadták. Persze, nem minden rohamot sikerült visszaverni. Ha az első vonalat az ellenség elfoglalta, a hátrébb kiépített második vagy harmadik állásban fogták fel a támadást. Csak ritkán fordult elő, hogy az olaszok a harmadik védő vonalig is eljutottak, ahol a zászlóalj és ezredparancsnokságok voltak. Ha ez sikerült nekik, az igen komoly problémát jelentett. Ekkor a vonalakat ellentámadással kellett mindenképpen kiigazítani, máskülönben a védelem összeomolhatott volna. Ezen a frontszakaszon az olasz támadásoknak csak elvétve sikerült ilyen mélységbe eljutniuk.

A terület védelmének a folyamatos tüzérségi tűz okozta a legnagyobb veszteséget. A rohamok kampányszerűen jöttek, és sok áldozatot szedtek. De a szünetekben is mindig voltak áldozatok a tüzérségi tűz következtében. A katonák nem lehettek folyamatosan a kavernákban. Állásépítésre, anyagok előrehozására, szétlőtt telefonvonalak megjavítására időnként ki kellett menni az árkokba. Az olaszok minden ilyen mozgásra tüzeltek. Sok áldozat ilyen alkalmakkor esett el.

A bejegyzéshez csatolt képek és jelvény egy gyakori félreértést próbál tisztázni. A jelvény magas hegyi terepen mozgó katonái nem a Doberdóra jellemző terepen mozognak. Tirol magas hegyei között került sor olyan mászásokra, amit a jelvény és a mellékelt újságrészlet és fotó mutat be. Ezzel szemben a Doberdó az utolsóként bemutatott képen látható módon nézett ki. Itt egy víznyelőbe épült harcálláspontot látunk, közvetlenül az első volnal mögött a Fajti Hrib magaslaton. Látható a viszonylag lankás, és rendkívül köves terep.