A 18-as gyalogezredet 1682-ben alapították, a Bécs ellen várható török támadás kivédésére. Az ezred kiegészítési területe észak-kelet Csehország, központja, parancsnoksága Königgrätzben volt. Az ezred többségében cseh legénységgel rendelkezett, negyedrészben német anyanyelvűek szolgáltak benne. Az ezredtulajdonos Lipót Szalvátor főherceg, tüzérségi tábornok, a Monarchia tüzérségének főfelügyelője volt a háború időszakában. Szervezetileg a IX. hadtest 10. hadosztályába tartozott más cseh nemzetiségű ezredekkel együtt.
A háborúban előbb Galíciában került bevetésre. Az 1914 őszi harcok során a San folyó mentén, Jaslo közelében vívott harcokat. Novemberben a IX. hadtest is visszaszorult a Kárpátok védelmi vonalára. Innen a hadsereg zömével együtt a gorlicei áttöréssel mozdult ki. Az oroszok üldözése után Konstantinowka közelében került védelmi állásba 1916 elejéig. Márciusban az ezredet átszállították az olasz frontra Bozenbe. Onnan a Monarchia tiroli offenzívájába kapcsolódott be 1916 május-június folyamán. A Mont Mandrielle, Mont Cingarella és Monte Zebio terepszakaszokon került bevetésre. Az offenzíva kifulladása után a Hétközség-fennsíkon Asiago és Pozza körzetében rendezkedett be védelemre az ezred. 1916 decemberében visszakerült az orosz frontra, Kadiscze környékére. 1917 folyamán állásharcokban vett részt, majd 1917 októberében Tarnopol környékére került, Bukovinába. Oroszország összeomlása után az Ukrajnát megszálló csapatok egyike lett, Ogyesszába került rendfenntartóként.
A háború végén még átvezényelték a 18. gyalogezredet az újra veszélyessé vált szerb frontra. Kragujevácra még megérkezett, de mindjárt vissza is vonult a magyar határ irányába 1918 októberében. Ezt követően visszakerült az ezred Csehországba, ahol leszerelték. Az ezredet újra felállították 1919 májusában az újonnan létrehozott Csehszlovákia haderejének részeként. Május 21.-én Kassa és Miskolc környékén került bevetésre. A megszálló cseh csapatokat a Kommün hadserege (ebben elsősorban az ekkor már feloszlott Székely hadosztály maradványai) Nyugat-Szlovákia irányába űzték el, felszabadítva a Felvidék keleti felét. A további események már túlmutatnak az oldal tematikáján. Vélhető, hogy a 18-as ezred később mégis csak visszatért és részt vett Szlovákia „pacifikálásában”.
Az ezred jelvénye nagyon hasonlít egy képeslapon látható szobor alakjához. Sajnos, ahogy sok minden mást is, ezt az ezredet és ennek emlékeit a Csehszlovák utódállam igyekezett kitörölni a nemzeti emlékezetből. Így nem sikerült a nyomára bukkannom a lapon látható szobor történetének. A szintén cseh nemzetiségű 42-es ezreddel ellentétben a 18-asoknak csak olyan ezredtörténeti kötete ismert, amelyet jóval a Nagy Háború előtt adtak ki. Lehetséges, hogy ez a szobor az ezred rokkantalapja számára szervezett gyűjtés célját szolgálta. A talapzat felirata megegyezik a jelvényen olvashatóval.