Mt San Gabriele

1917 szeptemberében a 20. honvéd hadosztályt Volhinia békésebb frontjáról ismét az olasz frontra, ott is a legnehezebb állásokba vezényelték. Ez az állás a Monte San Gabriele hegy volt, ahogyan az olaszok nevezték Monte del Morte, a halál hegye. Amint a térkép is mutatja a hegy egy kiszögellő állás volt, amit három oldalról is lehetett rohamozni. Mi több, a környező magaslatokról három oldalról lehetett tüzérségi tűz alatt tartani. Mindez azt jelentette, hogy nappal csak a sziklákba hevenyészetten kialakított sekély lövészárkokban lehetett tartózkodni. Az ellenség minden mozgásra tüzelt, aki kimozdult a halál fia volt. Ilyen körülmények között olasz rohamok nélkül is folyamatosan súlyos veszteségek érték az itt védekezőket. A kevés védett hely egyike volt az állás északi csücskében fekvő ágyú kaverna. Ezt a természetes barlangot még korábban arra a célra alakították át, hogy ott elhelyezett tüzérséggel a szemközti oldal hegyeinek olasz állásait tűz alatt tartsák. Görz eleste után a front a hegy lábához tevődött át, így a kavernából már nem lehetett az első vonalakat lőni. Ágyúk helyett másfél gyalogszázadnyi ember védett pihenőhelyévé lett a kaverna.

Fekvése miatt az ágyú kaverna különösen heves támadásoknak volt kitéve. Gyakran kerültek a hátába a hegyre kicsit távolabb feljutó olasz támadó ékek. Ilyenkor a védők beszorultak a kavernába. Megbeszélt rakéta jelre a tüzérek a saját állásokat, a kaverna tetejét kezdték bombázni, hogy az olasz támadókat lesöpörjék onnan. A harcok változatlanul heves intenzitással folytak október 25-ig. Ezen a napon a 12. Isonzó-csata kezdődött el, amely az olasz front összeomlását eredményezte Caporettonál. A Mt San Gabriele ostroma is véget ért ekkor az általános olasz visszavonulás miatt.

A 4. honvéd gyalogezred 1917 őszén váltásokkal ebben a frontszakaszban került bevetésre. Napi veszteségük, ha éppen nem volt vállalkozás akár olasz, akár magyar részről naponta 5-10 kalott és 30-40 sebesült volt. A vállalkozások és a támadások elhárítása százas nagyságrendben követelt áldozatokat. Egy-egy sikerültebb vállalkozás során több száz olasz hadifoglyot sikerült ejteniük a négyes honvédeknek. De a kiszögellő állásrész folyamatosan harcban állt. Egyik félnek sem sikerült a másikat elűznie.

A 4-es honvédek állásait az áttörést követően megtekintette Károly király is. Ez a látogatás látható a mellékelt fotón. A király a 4-es honvéd ezred sapkajelvényét viseli, valamint az Isonzo-hadseregét. Ez az ismertebb 4-es honvéd jelvény van a nyitóképre helyezve. De volt az ezrednek egy akasztó füllel ellátott medálja is, amit kifejezetten a Mt San Gabriele körüli harcok emlékére készítettek. Ennek egyik oldalán a hegy látképe, a másikon harcban álló honvéd látható, amint egy sassal küzd, miközben bokáját egy oldalán fekvő csontkoponya tartja a szájában.