A bejegyzés tárgya egy érdekes és ritka levelező lap. Ezen az aggódó hozzátartozót az ezred nyilvántartásait vezető iroda arról értesíti, hogy a kérdezett katona neve nem szerepel a veszteséglistán. Kis remény az otthon maradottaknak. Az alakulatok igyekeztek lehetőség szerint pontosan regisztrálni a veszteségeket. Lehetőleg szemtanúkra hivatkozva akkor is, ha a holttestet nem sikerült hátrahozni. De ez gyakran nem sikerült. Ilyenkor a biztos hősi halállal szemben az otthon maradottak még reménykedhettek benne, hogy a szeretett férj, testvér, fiú hadifogságba esett és él.
Az elesettek hozzátartozóit többnyire századparancsnokok értesítették és biztosították őszinte részvétükről. De ha ilyen értesítés nem jött, ugyanakkor a megszokott levél elmaradt, a rokonok okkal aggódhattak. Ilyenkor kérdezgették a frontról hazatérőket, bajtársakat, ismerősöket, majd a pótszázad irodájához fordultak. Az itt olvasható értesítés csupán annyit állít, hogy ismert körülmények között a megkérdezett szakaszvezető nem esett el vagy esett fogságba.
Az értesítés dátuma szerint a 26. gyalogezred ekkor az orosz fronton volt állásban a 33. hadosztály keretében az osztrák-magyar 2. hadsereg és a Böhm-Ermolli hadseregcsoport részeként. Ez a seregtest sikeresen védekezett 1916 nyarán az orosz támadásokkal szemben. Biztosan érték komoly veszteségek, de az ellenség nem mért rá katasztrofális vereséget, mint tőlük északra és délre is a két áttörési pont közelében álló csapatokra. Mindezek ellenére 1916 nyara „derekas munkával” telt és nagyon könnyen elképzelhető, hogy a kérdezett Hrvola József szakaszvezetőnek hetekig nem volt rá lehetősége, hogy levelet írjon.
A bejegyzéshez mellékelt képen a 26-os katonák lovakat ápolnak. Egyikük sapkáján jól látható a 26-os jelvény. Hasonlóan a korábban bemutatott 26-os viselési fotóhoz, ez a kép is feltehetőleg 1917 tavaszán készült.