Karl Möller ezredes, a 65. gyalogezred parancsnoka
1876-ban született Bécsben, katonacsaládban. 1897-ben végezte el a bécsi kadettiskolát, ahonnan hadnagyként a 25. gyalogezredhez került beosztásba. 1903-ban végezte el a hadi iskolát, és ezután a vezérkarhoz osztották be őrnagyi rendfokozattal. 1914-ben a temesvári 34. hadosztály vezérkari főnöke volt. 1916 július 3-án lett ő a 65. gyalogezred parancsnoka egészen a háború végéig. Kitüntetései között elnyerte a Vaskorona-rend III. osztályát és a Lipót-rend lovagkeresztjét hadi ékítményekkel és kardokkal.
A 65-ös emlékalbum szeretettel emlékezik meg a parancsnokról, mint általában mindazokról, akik hosszabb ideig folyamatosan szolgáltak ugyanannál az ezrednél parancsnoki beosztásokban. A Bruszilov offenzíva kezdetén került a 65. gyalogezredhez, és mindjárt komoly harccselekmények irányítását végezte. Az ezred a későbbiekben is a keleti fronton szolgált, 1918-ban már Ukrajnában, mint megszálló alakulat. 1918 végén az ezredét hazavezette Munkácsra, ahol szervezte a felvidéki részek védelmét a betolakodó cseh légiósok ellenében. Apró adalék, hogy dédapám, aki 1919 márciusában került haza az orosz fogságból, megmenekülését annak is köszönhette, hogy Munkács környékén akkor még magyar közigazgatás volt, így engedték hazatérni.
A Nagy Háborút követően a romániai Bánátban telepedett le és politikai szerepet vállalt a bánáti svábok érdekében. Szenátor lett a bukaresti parlament felső házában. Alapítója volt a bánáti németek kulturális egyesületének is. Politikai karrierjét a német nemzeti szocializmus bánáti érvényesítőjeként folytatta az 1930-as évek elejétől. Jelentkezett a német Wehrmachtba, de életkorára tekintettel nem vették fel. 1943-ban hunyt el agyvérzésben.
A 65-os ezred katonáit „Ludwig-bakáknak” hívták az ezredtulajdons Habsburg Lajos Viktor főherceg keresztneve után. Ez olvasható a mellékelt jelvényen, amit az ezred kiegészítési területén található három vármegye Bereg, Szabolcs és Ugocsa címerei is díszítenek.
