Rohamcsapat 2.

A sokféle speciális egység közül a rohamcsapatok kapják a legtöbb figyelmet. Jelvényeik a legnépszerűbbek a jelvénygyűjtők körében. Korábbi bejegyzésemben néhány alapvető tudnivalót leírtam már róluk. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy a rohamcsapatok motívumaival készült jelvények közül van több is, amelyik valójában nem is az, aminek látszik!

A nyitóképen látható két roham katona bemutatja a leggyakoribb motívumok eredetét. A csapatok legfontosabb és legfélelmetesebb fegyvere nem a hátra vetett rövid csövű karabély volt, hanem a kézigránát. A rohamkatonák fotóinak majdnem mindegyikén van belőle, kézben tartva, övbe tűzve, vagy a két vállon átvetett homokzsákokban tárolva. Ez volt „mesterségük címere”. A másik fontos ismérv a rohamsisak volt. Kevésbé ismert, hogy a Nagy Háború elején a katonák egyáltalán nem viseltek sisakot, tábori sapkában hadakoztak. A sisakokat 1915-től kezdték gyártani és kiosztani a frontokon. Mivel a kapacitás nem volt elégséges, nem minden katona kapott sisakot. Amikor a frontvonalból kivonták őket, a sisakot egy ideig le kellett adni. Az 1915 végétől megalakuló rohamcsapatokat természetesen megfelelően ellátták sisakkal. A kevés gyártó kapacitás abban is látható, hogy némelyik fotón zsákmányolt olasz sisakokban láthatóak a katonák.

A rohamcsapatok jelvényeit leginkább a feliratozásról lehet azonosítani. A legtöbb jelvényen szerepel a csapat pontos meghatározása, beleértve azt is, hogy az illető egység rohamcsapat. Az általános rohamcsapat jelvényeken, mint a fentin is, ez a szó szerepel. A jelvényen látható motívumok között pedig szinte minden esetben ott látjuk a sisakot és a kézigránátot. Ezek mellett sokszor még a halált jelképező koponya vagy csontváz is szerepel.

Itt érkezünk el az annak tűnő, de valójában nem rohamcsapatoknak készült jelvényekhez. Ezek többségén a halált ábrázoló koponya a félrevezető. Sok jelvényen látunk gránátvető katonát, mégis, ezeket a jelvényeket valamiért soha nem keverték össze a rohamjelvényekkel. A halálfejes darabokat viszont igen. Akkor is, ha a jelvényen volt felirat, ami nem utalt a rohamcsapatokra. Ebben a bejegyzésben két ilyet mutatok be. Az egyik a 85. gyalogezred kikülönített zászlóaljának a jelvénye. Ezen nem is annyira a halált ábrázolja a koponya, hiszen egy belsaglieri kalapja van rajta. Azért eléggé hátborzongató a koponyából előtekeredő kígyó.

A másik jelvény a 62. gyalogezred egyik zászlóaljáé. Itt csak annyit árul el a szöveg, hogy Volhiniában harcoló egységről van szó. Csakhogy az ezred történetéből az derül ki, hogy az anyaezredtől elválasztva hosszabb-rövidebb ideig három zászlóalj is tevékenykedett Volhiniában. Csak sejteni lehet, hogy a legtovább ott leválasztva működött V. zászlóaljról lehet szó. Semmiképpen nem az ezred tagjaiból alakított rohamzászlóaljról.

Egyébként a rohamzászlóaljak 1916-tól hadosztály szinten szerveződtek. A hadosztályokhoz tartozó négy gyalogezred mindegyike adott egy-egy válogatott legénységből álló századot. Így állt össze a négy század a hadosztály rohamzászlóaljává. Tehát minden ezred csak egy századnyi erőt adott. Ezért sem lehetséges, hogy ez a két zászlóalj jelvény rohamcsapaté lett volna.