6. vártüzér ezred

A Monarchia vártüzér ezredei voltak eredetileg a nehéztüzérséget adó egységek. A mozgó hadviselésre tervezett  hadseregeknek nem volt szükségük nehéztüzérségre. A nagy kaliberű lövegek nagy romboló hatását erődítések vagy páncélozott hajók ellen tervezték használni. Az erődök ostromakor számítani lehetett arra, hogy az ostromlók műszaki csapatai védett fedezékeket építenek ki saját védelmükre, amit a nehéz lövegek tudtak rombolni. A két nagy tengeri kikötő védelmére épített erődítményekbe is telepítettek nehéz tüzérséget. A nagyobb kiterjedésű állomáshelyeken erődtüzér ezredek, kisebb erődöknél zászlóaljak állomásoztak. A 6. erődtüzér ezred a Monarchia második legnagyobb erődrendszerét, Komáromot biztosította.

A vártüzéreket már 1914-ben kivezényelték a frontokra, ahol nagyon nagy hiány volt tüzérségi eszközökben. Önálló nehéz tüzérség eleinte nem is létezett. A hamar állóháborúvá átalakuló harc szükségessé tette a fedezékek rombolását, távolabb felállított tüzérségi eszközök megsemmisítését. Eleinte ezekre a feladatokra csak az erődtüzérségnek volt megfelelő löveganyaga. Az ezredeket a nagy igényekre tekintettel szétbontották és ütegenként telepítették hadosztályokhoz. A 6-os vártüzérekkel is ez történt. Az ütegeket egyesével vezényelték minden aktív fronton alkalmazták őket.

A bejegyzés hátterét adó levelező lap az ezred 18. számú nehéz tarackos ütegéhez tartozó lőszeroszlop bélyegzőjével van ellátva. A jelvény az ezred egyetlen ismert sapkajelvénye a Nagy Háborúból. Mellékelni tudtam még egy levélzárót is.