Az 51. gyalogezred az erdélyi 35. gyaloghadosztály része volt végig a Nagy Háború folyamán. 1917 májusáig az orosz fronton tevékenykedtek, sokszor német csapatok mellé beosztva. 1917 májusában erősítésként kerültek át az olasz frontra. Itt részt vettek a 10. Isonzo-csatában, a leghevesebb olasz támadás elhárításában a Hermada magaslaton. Ezt követte augusztusban a 11. csata, amelyben az ezred megint a Doberdó védelmében jeleskedett, ezúttal Brestovica környékén. A két csatában kimerült hadosztályt az olasz front áttörése után a Piave mentén nyugalmasabb frontszakaszra vezényelték. A kudarcot vallott Piave-offenzíva után a 35. hadosztályt Franciaországba, Verdun környékére vezényelték 1918 júliusában. Itt a St Mihiel környéki állásokat a túlnyomó antant offenzíva hamarosan visszaszorította. A háború végén az itteni állásokból vonultak vissza Kolozsvárra, ahová december 6-án érkeztek meg. Itt az 51. gyalogezred állományát a román betörés ellenére leszerelték. Két héttel később a románok megszegve a korábbi fegyverszüneti megállapodásokat, elfoglalták Kolozsvárt.
A bejegyzéshez Csiszér Gábor gyűjteményéből választott képet mellékeltem. Ez minden jel szerint az orosz fronton készült, feltehetőleg az 1916 tavaszán, amikor még nyugalom volt ezen a frontszakaszon. A katonák a szükséges szolgálatok leadása után elég sok szabad idővel rendelkeztek. Ezt a háború harmadik évében parancsnokaik már nem nagyon vették el tőlük többé-kevésbé szükségtelen gyakorlatozással, meneteltetéssel. Jutott idő a körletek csinosítására is. A mellékelt képen az ezred egyik szakaszparancsnokát látjuk a fedezéke mellett kialakított virágágyás mellett.
Az 51. gyalogezrednek három jelvénye ismert. A szokásos zászlójelvény mellett egy ritkább változat a Hermada védelmének csatajelenetét mutatja be. Ehhez a bejegyzéshez a harmadik jelvényt, az ezred tulajdonosának, Boroevic vezérezredesnek a portréját csatolom. Ez a jelvény az Arkanzas cég portré sorozatának egyik darabja. Dátumozása alapján a jelvény a fotóhoz hasonlóan még 1916-ban készülhetett.