1918 szeptember

1918 ősze a Központi Hatalmak összeomlását hozta magával. A teljesen kimerült Monarchia, valamint Törökország és Bulgária teljesítő képességük végső határára jutott. A fizikailag is leromlott állapotú csapatok az elégtelen mennyiségű és hanyatló anyagi ellátás, a lázongó hátország előre vetítette a katasztrófát. Erre elsőként a török fronton került sor.

A brit csapatok támadási alatt a török haderő ekkor már egy éve visszavonulóban volt, de feltartóztató ellenlökésekkel lassítani tudta a brit előnyomulás tempóját. A török csapatok segítségére voltak Palesztinába vezényelt német és osztrák-magyar katonák is. A front főparancsnoka is német tábornok volt (Friedrich Kreß von Kressenstein, majd Erich von Falkenhayn, később Otto Liman von Sanders). A németek egy hadtestnyi erővel (Ázsia-hadtest), a Monarchia tüzér ütegekkel és műszaki csapatokkal segítette a törököket. A szövetségesek például Gaza mellett majd Ammannál tudták időlegesen feltartóztatni a brit támadásokat.

1918 szeptemberében a britek végül is döntő áttörést értek el a palesztinai fronton. 19-én elsöprő légi fölényükre támaszkodva sikeresen támadták a szövetséges parancsnokságok állomáshelyeit Tul-Kerimet, Nabluszt és Afulét. Az ezt követő frontáttörés után a támadó lovas hattest a tengerpart mellett gyorsan tört előre és a védők hátába került. Jellemző, hogy a villámgyors támadás miatt a védők nazarethi főparancsnokságát sem sikerült evakuálni. Szeptember 20-án hajnalban lepték meg az ott még alvó személyzetet. Ezt követően a lovasított brit csapatok villámgyorsan foglalták el egész Palesztinát, szeptember 24-én elfoglalták Ammant, 27-én Daraat és október 1-én Damaszkuszt is. Törökország október 30-án kénytelen volt fegyverszünetet kötni, súlyos területi veszteségek felvállalásával.

A térségben állomásozó osztrák-magyar tüzérség nem esett ugyan fogságba, de a visszavonulás során érzékeny veszteségek érték. A 24 cm-es mozsár üteg szeptember 21-ig fedezte a tengerparton visszavonuló 8. hadsereg mozgását. Ezt követően maga is visszavonult a tengerparton 27-én elérve Konstantinápolyt. Náluk is viszontagságosabb volt a von Marno osztály visszavonulása. Az összekeveredett, rendezetlenül menekülő csapatokat az egyik hegyszorosban alacsonyan támadó brit gépek lepték meg. A kialakult pánikban a 4/1-es üteg valamennyi lövege szakadékba zuhant. Később az üteg maradéka szintén elérte a török fővárost. Más ütegek a Jordán túlsó partjáról a sivatagon keresztül német egységekhez csatlakozva egy hétig tartó vándorlás után értek el Damaszkuszba, hogy onnan azonnal tovább vonuljanak vissza Aleppó felé. Szíriában az osztrák-magyar kontingensnek ez a része brit fogságba esett.

A bejegyzéshez mellékelt jelvény 15 cm-es tarackot mutat. Ilyen löveget is küldött a Monarchia a v. Marno hegyi osztály megerősítésére Palesztínába. A mellékelt újságcikk az egyik 15 cm-es löveget ábrázolja török szemlélőkkel. A szép gépjárműves fotó a Monarchia katonai kontingensének vezetőit mutatja a Bosporus mellett még 1915-ben. A térkép a frontáttörést és a nazarethi főhadiszállást célzó bekerítő műveletet mutatja be.