Loading...
Hadinapló

1916 április: vakondháború a Doberdón

Az 1915. évi súlyos harcok után a téli időszakban viszonylagos nyugalom volt az olasz fronton. A harcok márciustól élénkültek meg. Tavasz folyamán az állások helyi jellegű támadása, az ellenség felmorzsolása zajlott nagy erőkkel. Átfogó támadásra csak később, május folyamán került sor Tirolban, majd a nyáron olasz részről a Doberdón. Április hónapot a gyilkos lövészárok háború jellemezte. Ennek is az egyik különösen veszélyes formája volt a föld alatti aknarobbantás. 1916 tavaszán mind az olasz, mind az osztrák-magyar csapatok próbálták az ellenség állásainak kellemetlen, veszélyes szakaszait aknarobbantásokkal lerombolni.

A Doberdó fennsík üreges mészkő sziklákból áll, amelyek között viszonylag könnyen és gyorsan lehet aknafolyosókat ásni. A föld alatti üregeket kihasználva hamar az ellenséges állások alá lehet kerülni, ahol nagy erejű robbantással az állásokat el lehet pusztítani. Az aknaharc elleni védekezés főleg ellenaknák fúrásával történt. A föld belsejéből felszűrődő zajok alapján igyekezett a védelem az ellenséges járat fölé ellenaknát fúrni, és megelőzni az ellenfelet a robbantásban. Április és május hónap folyamán többször is sikerült az olasz munkálatokat lefülelni. Más esetekben a felrobbantott töltet nem okozott nagyobb rongálást.

1916 április 19-én a VII. hadtestben harcoló 39-es gyalogezred állásrészében fúrt ellenakna összetalálkozott az olaszok járatával. A váratlan találkozás mindkét oldal árkász munkásait lebénította: hátrafutottak a vájatuk nyílásához. Ezt követően az olaszok széngázzal árasztották el az egybenyílt két vájatot. Ezt követően a járatokba mindkét oldalról fegyveres gyalogság hatolt be és kézitusára került sor a föld alatt. A csetepaté véget ért amikor az olasz katonák visszavonultak. A hadtestparancsnok a tárna felrobbantását rendelte el az olasz állások közelében. De erre nem kerülhetett sor, hiszen a munkát az olaszok megakadályozták. Nem volt hozzá elég robbanóanyag sem. Végül a két állás közötti senki földje alatt tüzérségi lőszerek robbantásával zárták el a járatot.

Az eset tapasztalataira építve a hadtestparancsnokság utasítást adott ki az aknatámadások elleni védekezésről. A rendszeres figyelés mellett szükség esetén ellenakna fúrását rendelte el. Az aknaharc legintenzívebb időszaka 1916 április és augusztus között volt a Doberdón. Az aknaháború a védelmi állások kiigazításán túlmutató eredményt sehol sem hozott. A témáról részletek itt olvashatóak.

A bejegyzéshez a 20. honvéd gyaloghadosztály szép jelvényét mellékelem. Ezen ugyan nem az aknaharc valamelyik jelenetét látjuk. Helyette a fő motívum az állásharcokban felhasznált közelharc fegyver, a „húszas”. Ez egy patkószegekkel kivert buzogány, amelyet a hadosztály ezredeinél rendszeresítettek. A hadosztály 1916 tavaszán végig a Doberdón volt állásban. A mellékelt fotón is látható a katonák keze ügyében a „húszas”. A térképrészlet egy veszélyesen kinyúló állásrészlet megerősítésére irányuló robbantás tervét mutatja.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 Hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Puskás Sándor
Puskás Sándor
1 hónapja

A buzogányfej nem a puskagránátból készült?

2
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x