1916 január

1914 telén a Monarchia nagy pofont kapott a kis Szerbiától. Az 1914 őszén nehezen elfoglalt területeket az egyidejűleg indított orosz északi és szerb déli offenzívák miatt ki kellett üríteni. 1915 végén azonban a Központi Hatalmak összefogásával új hadművelet indult Szerbia és Montenegró ellen, ami már sikerrel járt. A hadjárat utolsó nagyobb akciója keretében 1916 január 10-én sikerült elfoglalni a Cattarói-öböl fölött magasodó természetes erődöt, a Lovcent. Ezzel Montenegró katonai védelme is összeomlott, a főváros is elesett. Az antant számára már csak a visszavonuló csapatok kimenekítése maradt hátra Albánián keresztül.

A Lovcen hegy a Monarchia haditengerészetének második legfontosabb bázisa fölött magasodott. A hegyről nem csak hogy pontosan követni lehetett a cattarói flottabázis tevékenységét, de alkalmanként tüzérségi tűzzel zavarni is lehetett azt. Ebből a célból francia tüzérség telepedett föl a hegyre. Szerbia és Montenegró elfoglalására persze nem a hegy kikapcsolása miatt került sor. De a későbbiekben az Adrián zajló flottaműveletekben fontos szerepet kapott a kikötő. A Lovcen elleni támadás január 8-án kezdődött. A jelentős túlerő számára a meredek hegyoldalon való feljutás okozta a legnagyobb gondot. Felérve a gerincre a túlerő hamar legyűrte az ellenség ellenállását.

A Montenegró ellen indított hadműveletet báró kövesházi Kövess Hermann tábornok, a 3. hadsereg parancsnoka vezette. Az ő egyik portréján szerepel is a felirat: „Montenegró meghódítója”. Montenegró elfoglalása után Kövess maradt az Albániát támadó hadtest parancsnoka. A 33. gyalogezred IV. kikülönített zászlóalja vett részt a Lovcen elleni támadásban. Ez a zászlóalj a 14. hegyi dandárhoz tartozott, amelyik viszont a hadművelet idejére a XIX. hadtestben került alkalmazásra. Ez a hadtest nyugatról, a cattarói öböl felől mászta meg a hegyet. A montenegróiak erről az oldalról nem számítottak támadásra, védelmük nem volt megerősítve. Így aztán kénytelenek voltak letenni a fegyvert.

A balkáni hadművelet sikerének jelentős katonai és politikai hatása volt. Bulgária hadba lépése megerősítette a Központi Hatalmakat, és fenyegetést jelentett a még mindig hezitáló Románia hátában. Egyúttal létrejött a közvetlen összeköttetés Törökországgal is. A Balkánon az antant beszorult a görög kikötőkbe, illetve Albánia déli szegélyét tartotta még kézben.

A 33. gyalogezred jelvényének szélén olvasható csatahelyek között szerepel a Lovcen. A nevek sorrendje mutatja, hogy előbb az anyaezred csatáit, majd a jelvény jobb oldalán a kikülönített zászlóalj ütközeteit vették sorra. A hegy ellen bevetették az öbölben állomásozó hadihajók nehéztüzérségét is. Ezt látjuk az SMS Kaiser Karl VI csatahajó jelvényén.