1915 július

Az olasz front déli szakaszának, a Karszt fennsíknak a védelméhez leginkább a 20. honvéd és a 17. közös hadosztály nevét lehet kötni. Ezek a csapatok szinte megszakítás nélkül a Karszt északi oldalát védték, San Martino község és a Mt San Michele hegy körzetét. A tőlük délre fekvő frontszakaszon is aktívak voltak az olaszok. A Mt dei sei Busi környékén is heves támadások sorozatát vezették. Ezeknek az elhárításában 1915-ben más csapatok mellett egy népfelkelő dandár, a 16-os is komoly részt vállalt. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a népfelkelés szerepe a háború kezdetekor még inkább kisegítő jellegű volt. A Doberdón viszont a derék 16-osok ugyanazt a megsemmisítő tüzet, elsöprő tömegrohamot kapták, mint a többi, első vonalbeli egység ebben a frontszakaszban. 1915 júliusa az egyik nagy olasz offenzíva révén kapcsolódik a 16. népfelkelő dandárhoz, benne a 17-es székesfehérvári és a 29-es budapesti népfelkelő gyalogezredekhez. Ez volt a második Isonzó-csata, amely 1915 július 18-tól augusztus 10-ig tartott.

A május-júniusi első nagy olasz támadás kivédése után a Monarchia műszaki csapatai igyekeztek jobban megerősíteni a frontszakaszt. Ez a sziklás talaj miatt egyelőre inkább csak kiterjedt drótakadály rendszert és homokzsák mellvédeket jelentett. Bár a sziklába vájt kavernák és fedezékek építése is elkezdődött, ezek júliusig még csak néhány helyen készültek el. Ezért a védő öv egyelőre még a tüzérség által könnyen rombolható fedezékekből állt. Ezért az olasz tüzérségi előkészítés nagy veszteségeket okozott az első vonalban védekező egységeknek. Ezeket a veszteségeket a Szerbiából ide átirányított csapatokkal, köztük a 16. gyalogdandárral sikerült folyamatosan pótolni. A támadás megindulásakor a Doberdó északi részét a 20. honvéd hadosztály védte, a déli szekciót Redipuglia és Selz környékén a 61. hadosztály (ebben a 16-os dandár). A csata eredményeként az olasz támadás többször is elfoglalta mind a Mt San Michelét északon, mind pedig a Mt dei sei Busit délen, de a magaslatokat sikerült visszafoglalni a Monarchia csapatainak.

Az olasz támadás kivédése során a 16-os dandár két ezrede állományának közel felét elveszítette. A védelem során tanúsított önfeláldozó, és eredményes tevékenységért hat 17-es és 29-es őrmester is arany vitézségi érmet kapott. Ők a fölöttes tisztek sebesülése vagy halála után vették át századaik irányítását és irányították alegységük ellentámadását. A második Isonzó-csata eredményeként az olasz támadásnak San Martino községtől délre sikerült némi területi nyereséget elérnie, illetve délen Polazzo és Redipuglia között sikerült felkapaszkodnia a fennsík szegélyére a védőket néhány száz méterrel visszavetve. A Karszt fennsík védői az olasz támadás alatt összesen mintegy 40 ezer fő veszteséget szenvedtek el. A támadó olasz csapatok nagyjából ugyanennyit. A bejegyzést záró fotó a 16. dandár állásaiból készült, arról a Karszt peremről, amely később olasz ellenőrzés alá került. Az Isonzó mellett az Adria Werke üzemcsarnoka látszik Monfalcone városban, amelyet az olasz támadás előtt kiűrítettek.