A honvéd és Landwehr ezredeket a Nagy Háború előtt inkább második vonalbeli egységeknek tekintették. Ez látszott abban is, hogy sorozáskor az állományba előbb a közös ezredek válogattak, aki maradt, az ment a honvéd és Landwehr ezredekbe. A háború alatt ez a megkülönböztetés eltűnt, és a honvéd ezredek ugyanolyan tekintélyre tettek szert, mint a közös gyalogezredek.
A 17. honvéd gyalogezred Fejér megyéből toborzott. Parancsnoksága Székesfehérváron volt. A legendás 20. honvéd gyaloghadosztály egyik ezrede volt. 1915 tavaszáig a Kárpátok védelmében jeleskedett az ezred, az egyik fő orosz támadási irány, a Duklai-hágó lezárása volt a feladata. Az olasz front megnyílása után 1916 augusztusáig a Doberdón vetették be a hadosztályt. A kimerült, leharcolt hadosztály ekkor Volhiniába került. A viszonylag csendesebb orosz fronton pihentették. 1917 tavaszán aztán ismét az olasz frontra kerültek. Itt részük volt a legvéresebb olasz támadás, a 11. Isonzo csata kivédésében, a Mt San Gabriele védelmében. A caporettói áttörés után Tirolba kerültek, ahol a Mt Tomba körzetében kerültek állásba. A Monarchia 1918 nyarán indított offenzívájában a Mt Tombán harcoltak és szenvedtek súlyos veszteségeket, eredmény nélkül.
Az ezrednek két jelvénye készült. Az első a Kárpátokban vívott harcokra emlékezik, a másik a Doberdó csatáira. A két jelvény azonos formájú, de a jelvénykép eltérő. A tábori levelező lapon látható honvéd két bersaglierit ütlegel a puskatussal. Ugyanezt mutatja a jelvény is. A mellékelt hadifémből készült példány gyakori. Készült tombak kivitelben is, ami sokkal ritkább. Sajnos, a legtöbb hadifém jelvény nagyon kopott állapotú szokott lenni.