11. (német) hadsereg jelvényei

Kezdő jelvénygyűjtőként egy ideig zavarban voltam, hogy miért van a 11. hadseregnek két nagyon eltérő stílusú jelvénye. Aztán rájöttem, hogy két 11. hadsereg is szerepelt a Monarchia háborús frontjain. Az osztrák-magyar 11. hadsereg Tirolban működött. A másik, mint kiderült német 11. hadsereg a keleti fronton és a Balkánon. Ez utóbbi alárendeltségében is sok monarchiás egység is bevetésre került, így a németekkel a fegyverbarátság gyakorlása mindennapos volt. 1916-tól csak a német egységek segítségével tudott a Monarchia tovább kitartani. Minden jelentősebb támadó hadművelet ekkor már német támogatással, gyakran inkább német vezetéssel történt. A fegyverbarátság okán a jelvénykészítők is hamar hozzáláttak a német vonatkozású darabok legyártásához. Talán a legnagyobb példányszámban a 11. hadsereg jelvénye készült, amit persze a monarchia harcosai is szívesen viseltek a sapkájukon.

1915 márciusában szerveződött 14 új hadosztály felállításával a német 11. hadsereg. Első parancsnoka Max von Fabeck tábornok volt, és a nyugati fronton tervezték a bevetését. Ez a terv áprilisban megváltozott, amikor az osztrák-magyar ellentámadás (Gorlice) támogatására inkább Galiciába vezényelték a hadsereget. Egyidejűleg August von Mackensen vezérezredest bízták meg a hadsereg vezetésével. Április 19-én a hadsereg parancsnokság már Teschenben, később Neu-Sandezben állomásozott. Április végéig a hadsereg teljes állományát és felszerelését a Kárpátok előterébe szállították. Már ekkor besoroltak alá egy osztrák-magyar hadtestet is, a VI-at. Mellette a német XXXXI tartalék-hadtest, a Gárdahadtest, a X hadtest és egy bajor kombinált hadtest volt alárendelve (összesen 8 német és 2 osztrák-magyar hadosztály). Az 1915 május 2-án kezdődött támadásban, a gorlicei áttörésben a német 11. és az osztrák-magyar 4. hadsereg vettek részt. A frontáttörés után június végéig több, mint 250 ezer orosz katona esett fogságba, és a front több száz kilométerrel tolódott keletre.

Szeptember 18-án Galiciából a balkáni frontra vezényelték át a német egységeket. Ekkor a német 11. hadsereg formálisan megszűnt, helyette Mackensen hadseregcsoport néven működött tovább, részben új csapatösszetétellel. Később a keleti fronton maradt további német egységek (a korábbi német 12. hadsereg részei) felsőbb parancsnokságát nevezték át német 11. hadsereggé (Max von Gallwitz tábornok).

A 11. hadsereg jelvényének középpontjában II. Vilmos és I. Ferenc József portréja látható. A fegyverbarátságot szimbolizálta a jelvény. Ezt a felirata is erősítette: „Mit vereinter Kraft”: egyesült erővel. A képen az öt általam ismert változat: nagyobb méretben ezüst, hadifém és tombak kivitelben, kisebb méretben tombak, az egyik az uralkodói portrék körül babérokkal díszítve. Hátoldalon gyártójel: „Bildhauer Gurschner Wien VII/2”. A miniatűrök egyikének hátán nem tű, hanem két kapocs van. Ezek használata sem teljesen világos. Sapkára, textíliára ezekkel biztosan nem letett rögzíteni a jelvényt. Fennmaradtak bemutató táblák több tucatnyi jelvény mintapéldányaival. Ezeken a karton lapokon a jelvények ilyen kapcsokkal voltak rögzítve. Megjegyzendő, hogy ilyen hátoldali rögzítéssel csak a Gurschner cég gyártott jelvényeket. Érdekes még a háttérként használt boríték a szép szecessziós bélyegzéssel. A körbélyegző a német 11. hadsereg parancsnoksága, az egységbélyegző egy bajor Landsturm zászlóaljé. A középen lévő nagyméretű, női portrét ábrázoló bélyegzés igazán különleges. Hasonlót még nem láttam, hihetetlen luxusnak tűnik a háborús körülmények között.