A Monarchia korábbi szövetségese, Olaszország 1915-ben az antant oldalán lépett be a Nagy Háborúba. A Hármas Szövetség (Németország, Ausztria, Olaszország) elhagyása már több éve megtörtént. Az olaszok megkapták nyugaton, amit szerettek volna, de a Monarchia olasz nyelvű lakosságát is szerették volna országukba integrálni. A Monarchia teületén sok olasz anyanyelvű lakos élt. Főleg Tirolban és a Tengermelléken (vagyis az Isonzo alsó folyása mentén, az Isztriai félszigeten) és Dalmáciában. Trieszt városa is az olasz hódító törekvések kiemelt célpontja volt.
Tirol a Monarchiában nagyon különleges státuszt élvezett, ami még a hadszervezet furcsaságaiban is tükröződött. Az 1915 májusi olasz támadáskor Tirolt eleinte csak a helyi területvédelmi egységek (Standschützen) védték. Persze hamarosan megérkeztek a reguláris egységek is. De ezek is jelentős részben helyi toborzású ezredek voltak, császárvadászok (Tiroler Kaiserjäger), tartományi lövészek (Landesschützen). A honvédelem nyilván erősen motiválta ezeket a csapatokat. Nem is eredménytelenül: az olasz támadások csekély területnyereséget értek csak el a tiroli fronton.
Bár a tiroli csapatokat nem is kellett nagyon tüzelni, mégis Tirol védelme nagyon sok propaganda anyagban jelenik meg. Ebben a bejegyzésben egy tiroli “Standschütze” áll a középpontban, az idősebb generációból. A jelvény és a képeslap feltűnő rokonságot mutat, bár az alak ábrázolása tükörkép szerű. Az alak, a mozdulat nagyon hasonló. A jelvény felirata tiroli tájszólásban annyit tesz: “Egy sem teszi be ide a lábát!” A tábori levelező lap felirata hosszabb: “Tirol a mienk, és az is kell hogy maradjon örökre!”