Tábori telefon

A Nagy Háború állásharcaiban a csapategységek, megfigyelők és parancsnokságok közötti állandó összeköttetés kritikusan fontos volt. A tüzérségnél például a célokat megfigyelő tiszt a tűzcsapás közben folyamatosan tájékoztatta a hátrébb, fedetten elhelyezett ütegeket a találati pontosságról vagy az ellenség mozgásáról. Így lehetett a löveg irányzását pontosítani vagy átkalibrálni. Ugyanilyen fontos volt az alegységek összeköttetése a magasabb (zászlóalj) parancsnokságokkal. Ellenséges támadás esetén így tudtak az aktuális fronthelyzetről tájékoztatást adni, tüzérségi támogatást kérni, erősítés küldéséhez folyamodni.  A kommunikációt a tábori telefonokkal bonyolították le. A telefonvonalakat persze az ellenséges tüzérség tevékenysége gyakran megszakította. Ilyenkor adott esetben a telefonistáknak kellett felderíteniük és elhárítaniuk a hibát, gyakran nyílt terepen, ellenséges tűzben.

A Nagy Háború idején a telefon már több évtizede használatban volt és a haderőben is rendszeresítették. A Monarchia hadserege hordozható telefonkészülékeket használt. Ezek mind helyi betáplálású készülékek voltak. A szállíthatóság érdekében a készülékeket előbb fa, később bakelit dobozban helyezték el, amelyre hordszíjat erősítettek. A doboz tetejét felnyitva a telefonkagyló és a kezelő szervek azonnal felhasználhatóak voltak. A készülékhez a csengőhangot tápláló induktor és cserélhető tartós akkumulátor is tartozott. A készülékeket egymással szigetelt kábel kötötte össze. Ritkábban, illetve a magasabb parancsnokságok esetében a készülékek telefonközpontba voltak bekötve. A Nagy Háború folyamán a fenti általános elvek szerint működő telefonokat számos cég gyártotta.

A híradós (telefonos) katonák számára többféle jelvény is készült. Az itt bemutatott jelvényt a különleges formája, szép kivitelezése miatt választottam. A bécsi Brüder Schneider cég gyártotta. Érdekessége még a fegyvernemi hajtóka jelvény ábrázolása a fenti részen.