Románia ellen
Románia egy kis balkáni ország volt, nemrég elnyert függetlenségének mindössze negyedik évtizedében járt a Nagy Háború idején. A Török Birodalom európai térvesztését kihasználva az egymást követő balkáni háborúkban igyekezett területét minél jobban kikerekíteni. Előbb csak balkáni szomszédaival, a Nagy Háborúban viszont már a Monarchiával került konfliktusba területszerzési ambíciójával. Nagyságrendi és óriási fejlettségbeli különbségek okán nem kapkodták el a támadást. Jól tudták, hogy a három fronton lekötött osztrák-magyar haderő még ebben a leterheltségi állapotában is ütőképes, veszélyes ellenfelük lesz. 1916-ban viszont nem lehetett már tovább halogatni az ügyet. Az antant ultimátumának engedve nagy nehezen csak hozzáláttak a jóformán védtelen erdélyi országrész megtámadásának. Erre 1916 augusztus 27-én került sor.
A hatalmas túlerő fontolva menetelt Erdélyben, nem mulasztva el az elfoglalt települések azonnali beolvasztását a román államhatalom hálózatába. A román uralom látványos gyakorlása az elfoglalt területeken jó sok időt elvett az amúgy is bátortalan támadóktól. Így aztán 1916 októberéig még a Maros folyó vonalát sem érték el. Területi nyereségük Székelyföld nagyobb része és a dél-erdélyi német városok, Nagyszeben, Fogaras, Segesvár, Brassó voltak. Nagyszebennél már kemény ellenállásba ütköztek. Addigra az erdélyi reguláris haderőt (csendőr és egyéb paramilitáris egységek) ütőképes egységekké sikerült szervezni, és beérkezett a keleti frontról három hadosztály, illetve német csapattestek is.
Októberben aztán megindult az átfogó ellentámadás, ami két hónap alatt megsemmisítette a román haderőt. Október 22-én elesett Constanta, december 1-én Bukarest. A román kormány Iasiba menekült. Végül a moldvai maradék országrész szélén francia segítséggel sikerült feltartóztatni a Központi Hatalmak támadását. Később, 1917-ben a románok próbálkoztak még a Keleti-Kárpátokban de nem jártak ekkor sem sikerrel. 1917 december 9-én fegyverszünet lépett életbe, majd 1918 május 7-én megkötötték a bukaresti békeszerződést. Ez komoly jóvátétel fizetését írta elő, és területi veszteségeket is eredményezett, elsősorban Bulgária javára. A háborút vesztesként befejező Románia a háború végleges befejezése előtt egy nappal, november 10-én a korábbi békeszerződést megszegve ismét hadat üzent Németországnak. Végül egyetlen további puskalövés nélkül mégis a győztes oldalra került a háború végeztével.
A bejegyzéshez mellékelt jelvény az 1916-os sikeres ellentámadás alkalmából készült. Az alattomos kígyót páncélos ököl fojtogatja. Körben az ellentámadásban részt vevő német és osztrák-magyar csapatok parancsnokainak nevei olvashatóak. A jelvény címe: Gegen Rumenien, vagyis Románia ellen. A vaskesztyű szegélyén a két hadsereg vezérkarainak főnökei, Hindenburg és Conrad neve olvasható. Körben a szegélyen Falkenhayn (a támadó seregtestek főparancsnoka), Kövess (az osztrák-magyar 7. hadsereg parancsnoka), Mackensen (a német Déli hadsereg parancsnoka), Erzh. Josef (József főherceg), Arz (Artur) hadtestparancsnokok. A nyolcszögletű jelvény egyik további oldalán a Weltkrieg 1916/17 felirat, mellette Kraft v. D. olvasható. Stílusa alapján szerintem egy jelzetlen Arkanzas jelvényről van szó, az itt-ott feltűnő magyaros helyesírás miatt is.
