Különleges, háromszög alakú jelvény apró betűs felirattal. Azonnal látszik rajta, hogy valamilyen fontos eseményre készült. A felirat kibetűzése nem volt nehéz:
„Rácz Ferencz a 30. Honv. Gy. Ezr. vitéze a Pirie magaslaton 1916 július 16-án rátört kozák túlerővel utolsó leheletéig harcolva hősi halált halt.”
De a szöveg mégis egy olyan eseményre utalt, amely akár minden nap többször is megesett a Monarchia haderejében harcolt csapatoknál. Nyilván a hős példamutató helytállását örökítették meg, hogy ezzel a bajtársakat bíztassák. Aztán előkerült egy tábori újság, amelynek az első oldalát ez a jelvény díszítette. Vagyis nem a jelvény, hanem a jelvény alapjául szolgáló dombormű, Kallos Ede munkája. Sajnos, az nem derült ki az újságból, hogy a domborművet nyilvános helyen is elhelyezték-e. De a dombormű léte arra utalt, hogy Rácz honvéd halála köré jelentős hazafias kampányt szerveztek.
Maga a tábori újság már a háború vége felé, 1918-ban került kiadásra. Ez az 1. évfolyam 4. száma. Ekkor a 30-as honvédek a már forrongó hátországban karhatalomként voltak visszatartva. Ezért az újság kiadója Eszéken működött. Aztán az újság hátoldalán a hirdetések között ismét felbukkan a jelvény. A 30-as honvédek rokkant alapját támogatták az eladott jelvények árbevételével. Rácz honvéd jelvénye mellett szerepel a hirdetésben a „klasszikus” hosszúkás ezredjelvény, amely egy gyűrűt díszített, és a 40. honvéd hadosztály fokosos jelvénye is. Az árverési oldalakon időnként felbukkan a Rácz-jelvény tű nélküli, füles változata is. Ezt óraláncok díszítéseként lehetett viselni.
A 30-asok tábori újságján látható dombormű szövege hosszabb és kicsit eltérő is:
„Rácz Ferencz / 30. Honvéd Gyalogezred / A Pirie magaslaton kozák túlerővel harcba szállt. Előőrs helyét utolsó leheletéig védte.”
Az esemény rövid, művészi leírása is olvasható itt Szőllősi Zsigmond tollából:
„A kozák sok volt: a honvéd csak egy. De honvéd sem sebet, amit kapott, sem az ellenséget nem számlálta. Ahova állították, ott harcolt, míg összetört testét a halálnak, törhetetlen lelkét a halhatatlanságnak, nevét az örök dicsőségnek adta.”