Plava-Globna: 4-es emlékmű
A csapatok csendesebb időszakokban a frontvonal közelében is emeltek emlékműveket, parkosítottak, igyekeztek élhetővé tenni környezetüket. Erre leginkább a pihentetésükre kialakított táborok, kisebb települések lehettek alkalmasak. A bejegyzéshez mellékelt képeslapon a VI/4-es népfelkelő gyalogzászlóalj emlékműve látható.
A levelező lapot 1916 július 18-án adta fel Lázár Sándor hadnagy. Helymegjelölésként csak annyi szerepel, a lapon, hogy „Isonzófront”. A népfelkelőkkel kapcsolatban már többször is volt szó arról, hogy 1915 után a megmaradt ezredeket és zászlóaljakat a sorezredekkel egyenrangú harcos egységként alkalmazták. Ennek megfelelően szerelték fel (pl. megfelelő számú gépfegyvert, utász szakaszt, stb. kaptak), és a feltöltésekben is immár nem csak a tartalékos korosztályokat irányították hozzájuk. Így lehet az, hogy a derék népfelkelők a legveszélyesebb frontszakaszokra kerülhettek és ott helyt is tudtak állni.
A 4-es honvédek emlékalbuma leírja a VI/4-es népfelkelő zászlóalj egyik kiemelkedő hadi tettét, a 10. Isonzo-csatában a Plava-Globna frontszakasz védelmét. A csatára 1917 májusában került sor, de mint a leközölt képes lap is bizonyítja, a zászlóalj már 1916 nyarán is ezen a frontszakaszon tevékenykedett. Sőt, emlékművet is állított, ami feltehetőleg Griljevse vagy Dragovice faluban állhatott, ahol a zászlóalj parancsnoksága működött. A zászlóalj a 121. dandárba, a 62. hadosztályba volt beosztva.
1916 októberében a mellékelt térképvázlat szerint az olasz támadóknak már sikerült Plava mellett hídfőállást kialakítaniuk, mégpedig a 383-as magaslati pont elfoglalásával. Az Isonzó partján meredeken emelkedő domb takarásában két hadihidat is építettek, amelyet az osztrák-magyar tüzérség nem tudott hatásosan belőni. A domb északi lábánál fekszik Globna falu, amelyet a 4-es népfelkelők, a dombot a III/69-es és a II/52-es gyalogzászlóaljak védték.
1917 május 12-én a zászlóalj már éppen a felváltásra készült, amikor pergőtűzzel megkezdődött az olasz támadás, a 10. Isonzó-csata. Az olaszok a frontszakasz déli részén eredményeket értek el. Május 15. és 18. között elfoglalták a Kuk és a Vodice magaslatokat, kiterjesztették hídfőállásukat. Északra a népfelkelők állásait nem tudták áttörni. A délen teret nyerő olasz támadás a zászlóalj bekerítésével fenyegetett. Ezért május 19-én hajnalban elhagyták a folyóparti állásokat és a mögöttes területen fekvő Dragovice faluba vonultak vissza. A falu előtt magasodó 747-es magaslat a Jelenik lett az új frontvonal támpontja. Az állásaiban 7 napon át kitartó zászlóalj ellenállása tette lehetővé a frontszakasz rendezett visszavonását. Csethe József százados zászlóaljparancsnok a védelem megszervezésében nyújtott teljesítményéért a 3. osztályú hadi ékítményes vaskorona rendet kapta.
A fotón látható emlékmű pontos helyéről és későbbi sorsáról nem sikerült részleteket megtudnom. A bejegyzéshez a 4. honvéd gyalogezred ismert sárkányölő sapkajelvényét tudom mellékelni.