Nagy Pál altábornagy

Nagy Pál Sajósenyén született 1864-ben. A pozsonyi hadapród iskolát végezte el és elsőként a győri 11-es vadász zászlóaljban nyert beosztást. 1893-ban végzett a bécsi vezérkari akadémián, 1895-től százados, és a budapesti Ludovika Akadémia tanára. Később a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott és 1910-ben vezérkari ezredessé léptették elő.

A Nagy Háborúban először a 72. gyalogezred parancsnoka volt, majd novemberben már vezérőrnagyként a 38. honvéd gyaloghadosztályt vezette. 1914-15 telén a Kárpáti harcok során a sokat próbált 20. hadosztály parancsnoka volt és fontos szerepet játszott abban, hogy az orosz támadás a lupkovi hágóban elakadt. Neve mégis leginkább a 40. honvéd hadosztállyal forrt egybe, amelyet 1915 júliusától vezetett egészen az 1918-as összeomlásig. A hadosztály a 7. hadsereg kötelékében harcolt az orosz fronton, Bukovinában, illetve a Kárpátok előterében, Dorna-Vatra és Kirlibaba környékén. Ezekről a harcokról több posztban is írtam már (itt és itt). 1918 augusztus 17-én kapta meg a Katonai Mária Terzia-rend lovagkeresztjét egy 1914 augusztusi haditettéért.

A háborút követően 1919 végén reaktiválták és a miskolci katonai körzet parancsnokává nevezték ki. 1921-ben a Vitézi Rend helyettes főkapitányává választották meg. Október 23-án a második királypuccs idején ő vezette a Horthy Miklós kormányzóhoz hű csapatokat a budaőrsi csatában. Apró személyes adalék: orvostanhallgató nagyapám is részt vett ebben az egynapos ütközetben. 1922-ben a kormányzó Nagy Pál gyalogsági tábornokot nevezte ki a Magyar Királyi Honvédség főparancsnokává. Ezt a tisztet 1925-ig töltötte be. 1927-ben hunyt el.

A nyitóképen Nagy Pál altábornagy a 29. honvéd gyalogezred parancsnokságának épülete előtt látható a bukovinai fronton. A bejegyzéshez a 40. hadosztály védjegyévé vált fokost ábrázoló sapkajelvényt választottam, amelyről szintén írtam már itt.