M15 110 cm-es erőd fényszóró
A fényszórók alkalmazásával általánosságben már foglalkoztam itt. A legfontosabb fejlődési folyamat az volt, hogy a korábban fix, erődített pontok előterét megvilágító eszközt sokkal szélesebben kezdték alkalmazni. Az erődítmény helye ismert volt és nem változott, ezért a meglepetés-szerű támadások felfedése mint cél, nem ütközött a rejtőzés céljával. A lövészárok-háború kialakulásával ez a szempont ismét kezdett érvényesülni: a fedezékek, árkok hosszabb ideig ugyanott voltak, tehát az előterük megvilágítása nem árult el sok újat az ellenségnek. Így aztán, a korábban csak az erődökben használt fényszórók kitelepültek minden frontra és állásba.
A háborút megelőzően a régi acetilén égőkkel működő eszközök mellett megjelentek az elektromos fényszórók is. Ezek áramellátása természetesen külön feladat volt, amit az áramtermelő generátorokkal és az áramot távolabbra juttató elektromos vezetékek építésével és karbantartásával foglalkozó elektromos zászlóaljak végeztek. Eleinte a fényszórók kezelését is ezek a zászlóaljak végezték, később alakultak meg a fényszórós egységek. Az elektromos üzemű fényszórók megnövekedett teljesítményük révén aztán egyre jobban elterjedtek. Ezen eszközök egyike volt az 1915-től rendszeresített 110 cm-es tükörátmérőjű elektromos fényszóró.
Az M15 110 cm-es fényszóró a legnagyobb méretű eszközök közé tartozott, egy fényszórós raj működtette. Kétféle változata volt. Az ebben a bejegyzésben bemutatott kép a rögzített lábazatra szerelt erődfényszórót mutatja. Ebből az eszközből 22 darab volt rendszeresítve 1917 közepén. Hasonló világító berendezés mobil változatban is készült, fogatolt eszközként. Ezekből 77 darab készült.
A bejegyzéshez az elektromos zászlóaljak jelvényét mellékelem. Ezek az egységek foglalkoztak a Nagy Háború első felében a fényszórók működtetésével is.
