M 16 38 cm ostromtarack
Nem tudom igazán hogy milyen okból, de a Monarchia bár alapvető lövegtípusokból sem volt képes a szükséges mennyiséget legyártani, egyre-másra fejlesztett nagy kaliberű lövegeket. Még a csatahajók fő tüzérségénél értem is, hiszen szeretett volna az olaszokkal eredményesen versenyezni az Adria fölötti ellenőrzésben. Ennek ellenére tény, hogy több hajóágyút mindkét fél a szárazföldre telepített, hogy a nehéztüzérséget ezzel erősítse. Kifejlesztették a brutális rombolóerőt jelentő 42 cm-es tarackot, amelyről írtam már korábban itt. Mégis, szükségét érezték, hogy egy ennél a behemótnál csak kicsit kisebb űrméretű, 38 cm-es ostromtarackot is építsenek.
Az első két darabot a Skoda Művek még éppen az 1916-os tiroli offenzíva előtt leszállította. Ezek a Barbara és Gudrun névre keresztelt fegyverek részt vettek az olasz erődök leküzdésében. Az eredményeken felbuzdulva további tizennégy darabot rendelt a Monarchia hadvezetése, és két tartalék lövegcsövet. Ezekből nyolc készült el a háború végéig.
A löveg az M 16 30,5 cm mozsár felnagyított változata volt és összesen 87 tonnát nyomott. Négy részre szerelve szállították. A négy trélert elektromos motorok hajtották és 14 km/h sebességgel tudtak mozogni. A tüzelőállásban elsőként egy 52 köbméteres gödröt kellett ásni, amelybe a lövegtalpat helyezték. Erre szerelték fel a löveg további darabjait. Ezek az előkészületek egy teljes napot vettek igénybe. A tűzkész fegyver töltése kézi erővel történt, a lövedéket kézi kocsival vontatták és arról kézi erővel helyezték be a lövegzár elé. A fegyver tűzereje 5 percenként egy lövés volt. A lövedék tömege 750 kg volt. A lövegcsövet 40-75 fokos szögben lehetett állítani. A lövedéket ez a fegyver maximum 15 km távolságra volt képes kilőni.
Az elkészült nyolc példányból kettő maradt fenn. A hatos számút a bécsi hadtörténeti múzeumban őrzik. A kettes „Gudrun” löveg Bukarestben tekinthető meg.
