Lengyel Légió
A Nagy Háború kezdetén független Lengyelország nem létezett. A lengyelek lakta területeket az orosz, a német és az osztrák-magyar állam birtokolta Lengyelország korábbi felosztása nyomán. A lengyel nép a független haza elvesztésébe nem törődött bele. Nem olvadt be a területet megszállva tartó nemzetekbe, és az 1800-as évek végétől egyre erőteljesebben szervezkedett a függetlenség visszaszerzésére. A politikai mozgalmak legismertebb vezetője Józef Pilsudski volt, akinek az életéről már írtam itt.
Pilsudski és több más katonai vezető irányításával a Nagy Háborúban egy három dandárból álló katonai egység a Lengyel Légió harcolt a Központi Hatalmak oldalán. A légió rögtön a háború elején 1914 augusztus 22-én alakult meg Galíciában. Önálló csapategységként működött lengyel vezényleti nyelvvel, de az osztrák-magyar haderő keretében. Természetesen az orosz fronton került alkalmazásra, és időnként a legnagyobb veszteségekkel járó harcokban is részt vettek. 1915-ben elfoglalták Kielcét és részt vettek a Varsó felszabadításáért indított offenzívában. 1916 júniusában a Légió három dandárjában mintegy 25 ezer fő harcolt az oroszok ellen. A három dandár egyenként kettő vagy három gyalogezreddel, egy-egy lovas ezreddel és tüzér ütegekkel is rendelkezett, tehát komplett harcértékű hadosztályt alkottak együttesen.
Az 1915-ben és 1916 nyarán elszenvedett súlyos veszteségekre hivatkozva (Rokitna, 1915 június 15; Kostiuchnówka, 1916 július 4-6) a Légió 1. dandárát vezető Pilsudski garanciákat kért a lengyel függetlenség helyreállítására a Központi Hatalmak vezetőitől. 1916 november 5-én megalakult a Lengyel Királyság, amely egyelőre a szövetségeseknek alárendelten, érdemi önállóság nélkül működött. Ezt követően a Lengyel Légió csapatait szétbontva alkalmazták részben német, részben osztrák-magyar felsőbb parancsnokság alatt.
Mivel a németek akadályozták a független lengyel állam létrehozását, 1918-ban a légionisták szembefordultak a szövetségeseikkel. A lengyel csapatokat Rarancza mellett 1918 február 19-én osztrák-magyar csapatok, 1918 májusában Kaniównál német csapatok is megverték. A Légió vezetőit és katonáit internálták. Haller tábornok nyugatra szökött, és az antant oldalán elkezdte szervezni újabb csapatát. A Nagy Háború végén Lengyelország a győztesek oldalára került. További véres harcok árán szilárdította meg keleti határait a kialakuló Szovjet hatalommal szemben.
A bejegyzéshez mellékelt térkép a Lengyel Légió legaktívabb időszakának hadmozdulatait mutatja be 1915-16-ban. A fotón a Légió vezérkarát látjuk az elfoglalt Kielce városában. A sapkajelvény a légió általánosan viselt emblémája volt.
