A 10. vadászzászlóalj 1814-ben alakult meg. 1848-ban Észak-Itáliában fontos szerepet játszott Radetzky marsall hadműveleteiben, amellyel az ottani forradalmakat leverte. Karl von Kopal ezredes volt az egység parancsnoka a fenti hadjáratban. Az ezredes a Monte Berico elleni támadás során megsebesült, karját amputálni kellett, és néhány nappal később seblázban elhunyt. Ennek a támadásnak az emlékére már 1849-ben egy ezüst jelzőkürtöt kapott a zászlóalj az Itáliai hadsereg parancsnokságától. A kürtöt tartó lábazaton a Monte Berico név és a „Kopal ruft!” (Kopal hív!) felirat olvasható.
A kürt a zászlóalj későbbi háborús szerepléseikor ismét szerepet kapott. 1859 június 4-én esett át a tűzkeresztségen a Magentai csatában. A Nagy Háborúban is elővették és a frontvonalakban alkalmazták. Egy alkalommal egy gellert kapott lövedék megrongálta: a kürt „megsebesült”. A zászlóalj 1918-as feloszlatása után a kürtöt egy ideig St Pöltenben őrizték, majd átkerült a bécsi Hadtörténeti Múzeumba. A kürt történetéről további részletek itt olvashatók.
A kürt természetesen a 10. vadászzászlóalj emblémájává vált. Kétféle sapkajelvény is készült a kürt és annak lábazata felhasználásával. A babérokkal körbefont kürtöt oldalnézetből mutatja az első jelvény. A második a feliratozott lábazatot utánozza. A jelvény motívumával képeslapot is kiadott a zászlóalj rokkant-alapja.
[…] aki 1915 júliusától volt a zászlóalj parancsnoka. A 10-es Kopal-Jägerekről továbbiak itt […]